Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mezővárosi kézművesség elterjedése a XVIII. század első felében a Bánság és a Körösök vidékén
A MEZŐVÁROSI KÉZMŰVESSÉG ELTERJEDÉSE A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN fc==> 253 Természetesen a szabadelvű körök mindenképpen a szabad verseny hívei. E tekintetben sokatmondó a budai helytartótanács egyik 1826-os Arad megyéhez küldött átirata, mely azt bizonygatja, hogy a helyi mészárosok céhlevelét azért tartják vissza, mert annak közzététele a húsárak felemelkedéséhez vezetne. „Kívánatos volna - említi az átirat -, hogy a parasztszűcsök, kik nagyszámban vannak, ne akadályoztassanak a bárányok és juhok vágásában.”22 A mezővárosi céhek mesterembereinek másik kategóriája a kiváltságokat élvező városok falura húzódott elemeiből verbuválódott. A XIX. század elején a céhszabályzatok már súlyos akadályt gördítettek mind a szabad verseny, mind a céhlegények mesterré válása elé. Ez a magyarázata, hogy Nagybányáról, Szatmárról, Zilahról, sőt az iparilag fejlettebb Aradról is igen sok céhlegény vidéken keres megélhetési lehetőséget. Maguk a földesúri majorságok is sok munkalehetőséget biztosítottak, különösen építkezéseknél. A XIX. század elején kiadott mezővárosi céhszabályzatok meg is engedik a mesterek alkalmazását a földesúri majorságokon.23 A falura került céhmesterek, céhlegények egy ideig tagjai maradnak a közeli város céhének. Ennek szemléltetésére elegendő a zilahi gubáscéhre hivatkoznunk, ahol 122 gubásmester közül több mint 60 vidéken élt és dolgozott. De ez nem egyedülálló jelenség. Ez a kapcsolat azonban természetszerűen lazul, idővel megszűnik s a falura költözött mesterek az újonnan alakuló mezővárosi céh felé igazodnak. De természetszerű következmény az is, hogy a vándorkényszer miatt állandóan úton lévő mesterlegények jelentős része sem tér vissza eredeti városába, falura húzódik, ahol a bővebb munkalehetőség és a hagyományosnál jóval nyitottabb vegyes céh előnyösebb helyzetet biztosított mind a mesterfelvétel, mind az általános megélhetés tekintetében. Miként hatottak a kutatott jelenségek a mezőgazdasági termelésre és általában a falu társadalmára? A mezőgazdasági termelés fellendülése a XVIII. század végén és a XIX. század első felében föllazította az archaikus faluközösség kereteit. A fejlettebb mezővárosokban a hagyományos háziipar elveszti korábbi jelentőségét; az árutermelésre berendezkedett parasztság „ipari áruból” szerzi be ruházati, gazdasági szükségleteit, hiszen a mesterember jobb minőségű árut forgalmaz. A fejlődő parasztgazdaságok jó piacot jelentettek a régebbi szabad királyi városok céheinek is. Az időszakos vásár az áruelhelyezés fő tere lesz. Ide csődül nemcsak a mezővárosi céh néhány mestere, de a közeli nagyobb városok céhes mestereinek színe-java is. E városokon szerzi be a parasztság ruházati cikkeit, a szekeréhez, lovához, gazdaságához szükséges szerszámokat, pince- gazdaságához szükséges kellékeket. De lassan megváltozik a parasztház is. Építéséhez mestereket, főleg ácsokat alkalmaznak. Mindez kihatott a paraszti ízlés megváltoztatására is. Ugyanakkor azonban a céhmesterek is kénytelenek voltak a paraszti ízléshez igazodni, ősi paraszti elemeket átvenni. Paraszti ízlés szerint díszítik a subákat, gubákat, szűröket, bőrzekéket, Ugyanígy járnak el a tulipános ládákat festő asztalosmesterek, városi fazekasok. Kétségtelen, hogy egy újfajta amorf népművészet elemei ekkor ötvöződnek eggyé. A céhmester műhelyének termelőkapacitása azonban változatlanul alacsony. Idő22 Állami Levéltár, Arad. Acta congregationum 1826. 23 L. a pécskai csizmadiák 1818. évi céhlevelének 15. pontját. Állami Levéltár, Arad. Céhiratok.
