Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mezővárosi kézművesség elterjedése a XVIII. század első felében a Bánság és a Körösök vidékén
fc===5 A MEZŐVÁROSI KÉZMŰVESSÉG ELTERJEDÉSE A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 231 tornázás és a folyók töltés közé való szorítása stb. A XVIII. század végén az általunk tanulmányozott vidéken, nagy általánosságban, a kettős nyomáskényszerről áttérnek a hármas nyomáskényszerre. Szatmár megyében például az 1774-ben végrehajtott úrbérrendezés adatai szerint az általunk megvizsgált 169 község közül 69 községben a hármas nyomáskényszer honos.5 Arad megyében úgyszintén az 1800-as évek elején, az alföldi falvakban már majdnem mindenütt a hármas nyomáskényszert alkalmazzák.6 1820 után a zöldségkertészet, ipari növények termesztése, a legelők feltörése révén a nagyobb alföldi mezővárosokban (Szentanna, Perjámos, Lovrin, Nagyszentmiklós, Nagykároly stb.) elhagyják az ugart és rátérnek a rendszeres, a talajnak s a helyi adottságoknak legjobban megfelelő vetésforgó használatára. Az is igaz viszont, hogy az elmaradottabb dombos és hegyes vidékeken még a XIX. század végén is honos volt a kettős nyomáskényszer (Fehér-Körös völgye, Szilágyság, Avas).7 A mezőgazdasági termelés fejlődését támogatta a felvilágosult abszolutizmus politikai rendszere is. 1771-1774 között a Körösök vidékén és Máramarosban, 1780-ban pedig a Bánátban is maradéktalanul végrehajtották az úrbérrendezést.8 Következésképpen a jobbágyföldek mennyiségét pontosan körvonalazták, a jobbágyszolgáltatásokat egységesítették. Ily módon a parasztság érdekeltebbé vált saját gazdaságának fejlesztésében, az irtásföldek növelésében. Ennek eredményeképpen a XIX. század elejére nagymértékben megnövekedett a jobbágykézen lévő termőterületek mennyisége. Mindez a külső és belső piac kiszélesedéséhez vezetett és hozzájárult a mezőgazdasági árutermelés gyors növekedéséhez. A hosszú napóleoni háborúk is növelték a keresletet a mezőgazdasági termények iránt, ami mozgósítólag hatott az árutermelésre. Ez az árutermelés az általunk tanulmányozott vidéken kezdetben párhuzamosan jelentkezett mind a földesúri majorságokon, mind a parasztgazdaságokban. A korabeli különböző összeírások a paraszti használatban lévő megművelt területek jelentős mértékű növekedését igazolják. A nagyméretű irtások, töltésépítések, kanalizálások e vidék mezőgazdasági arculatának gyors változását eredményezték. Egyes községekben, mezővárosokban fél évszázad alatt a bevetett területek 5-10-szeresére növekedtek. Elterjedt a belterjes állattartás (hatalmas juhnyájak, gulyák, sertésfalkák). Jelentős kiterjedésű szőlőket, gyümölcsösöket telepítettek (Ménes, Pankota, Marienfeld, Bihardiószeg, Szilágyság). Mindezek a mezőgazdasághoz és a paraszti életformához kapcsolódó mesterségek, valamint a kereskedelem gyors fejlődéséhez vezettek. A mezővárosi fejlődés meggyorsul, a több ezer lelket számláló nagyközségek e vidék tipikus települései lesznek. E nagyközségekben számos mesterember telepszik le, természetesen a mesterségek változatos és színes tarkaságával. E mesterségek a munkaeszközök tökéletesítésével végső soron maguk is hozzájárultak a mezőgazdasági technika tökéletesítéséhez.9 5 Állami Levéltár, Kolozsvár. Szatmár megyei részleg. 1774. évi úrbérrendezési iratok. 6 Kovách G.: Ahol Dózsa és Horea hadai jártak. Bukarest, 1976. 58-80. 7 L.: Trócsányi Zs.: Az északi Partium 1820-ban. Budapest, 1966. 98-106. 8 Kovách i. m.; Prodan, D.: Reglementarea urbarialá din Banat de la 1780. Anuarul Institutului de Istorie. Cluj. 1960/3. 295., 322. 9 Kovách i. m.; Varga J.: Az úrbéres föld mennyiségének változása Bihar megyében az úrbérrendezés és 1836 között. Agrártörténeti Szemle. 1959/1-4. 43-54.
