Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
fc5=? A MESTERSÉGEK ÉS CÉHEK ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN 221 vagy éppen vásároltak. Nyilvánvaló, hogy e mezővárosok urbanizálódási folyamata még csak a kezdetén tarthatott. A vidéki céhek megalakulása itt azonnal felszínre vetette a kontárok elleni harc kérdését, jóllehet korábban ők maguk is félig-meddig még a kontárokhoz tartoztak. Ez a szélmalomharc azonban egyre inkább eredménytelennek bizonyult, mert a szabad verseny s a szabad iparűzés kialakulóban volt, s a céhrendszer, még fenti formájában is, teljesen elavult intézménynek bizonyult. Másfelől egy egész sereg félparaszti mesterség létezett, miknek művelői soha nem is gondoltak céhszervezésre. Gondolunk itt a paraszti vászonszövésre, mész- és szénégetésre, a fafaragás legváltozatosabb formáira, sőt magára a parasztfazekasságra is. Márpedig az időszakos vásárok már hemzsegtek a parasztfazekasoktól, teknőfaragóktól, seprűsöktől, nem is beszélve a havasok csebreseiről, ácsairól, kádárairól. Kétségtelen azonban, hogy a bomló hűbérrendszer falusi mesterségeinek tanulmányozása pontosabban és hívebben egészíti ki egy vidék gazdasági és társadalmi életének képét. Valamennyi Arad megyei mezővárosi céh közül a pécskai és a szentannai céhek voltak a legszervezettebbek. Éppen ezért a pécskai céhek felépítésének és belső életének tanulmányozása segíthet bennünket a legkönnyebben hozzá, hogy a XIX. század eleji falusi kézművesség problematikáját megérthessük. Ez annál is inkább kézenfekvő, mert az alföldi mezővárosok fejlődése éppen Pécskára a legjellemzőbb. Mint az előbbiekben láttuk, Pécskán a céhek felölelték mindkét Pécska (Román- és Magyarpécska) iparűző lakosságát. Egyébként mindkét község az egyre gyarapodó népesség mellett jelentős anyagi bázissal is rendelkezett. A XIX. század elején Magyarpécskán 311 % jobbágytel- ken 261 jobbágycsalád gazdálkodott, kiknek 311 V4 pozsonyi mérős belsőség, 8220 hold szántó és 3765 hold kaszáló volt a tulajdonában. Valamennyi tehetős jobbágygazdának számított. Ennek megfelelően a 261 gazda közül 99 féltelkes, 5 háromnegyedtelkes, 28 egésztelkes, 22 másfél telkes, 29 kéttelkes és 24 ennél is tehetősebb. A községben még élt 434 zsellércsalád.72 Nem volt sokkal rosz- szabb Románpécska helyzete sem, ahol 1781-ben 358 2/4 telken 457 jobbágycsalád és 138 zsellércsalád gazdálkodott. A jobbágygazdák közül 138 negyedtelkes, 124 féltelkes, 45 háromnegyedtelkes, 57 egésztelkes; 61 másfél telkes, 26 kéttelkes és 6 ennél is tehetősebb.73 Ezek a számok fellendült mezőgazdaságról, széles belső piacról, kézműves áru iránti keresletről beszélnek. A belső felvásárló erőt emelte a községben élő jelentős számú tisztviselő és katonai réteg, kik mindenekelőtt a kamara és a hadsereg szolgálatában voltak. A közösség maga is számos hajdút, kerülőt, őrt, juhászt, kondást és gulyást alkalmazott. 1787-től kezdve, mint láttuk, a közösség hűbéri terheinek nagy részét rendszeresen megváltja.74 A XVIII. század végén egyre több mesterember telepedik meg mindkét Pécskán, 72 Törvényszéki Levéltár, Arad. Pécska úrbéri pere. 73 Uo. 74 Uo.
