Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
222 Kovách Géza ь==? A kézművesek és a céhek történetéről kik részben a parasztságnak, részben a kamarának, részben a pécskai kaszárnyáknak dolgoznak. Így például biztos forrásaink vannak arra vonatkozóan, hogy a napóleoni háborúk során valamennyi nyerges, csizmadia és molnár a hadseregnek dolgozott.75 A kaszárnyák számára ugyanakkor rengeteg kenyeret is sütnek, s ekkor válik megyeszer- te híressé az úgynevezett „pécskai kenyér”. A Maros mentén pedig számos vízimalom működött. Ehhez adandók a két község határában dolgozó szárazmalmok is. A kamarai majorság lassú fejlődése szintén növelte a kézműves termékek iránti keresletet. 1816-ban a két község nagyszámú takácsmestere céhet alapít. Ezt követi a kovácsok és kerékgyártók céhe. Két évvel később hasonló szöveggel kiadják a csizmadiák céhlevelét is. Ugyancsak 1818-ból való a pécskai szabók céhlevele.76 A pécskai csizmadiák, valamint kovácsok és kerékgyártók céhlevelének elemzése révén számos olyan jellegzetességgel találjuk szembe magunkat, amely lényeges eltérést mutat a korábbi évszázadokra jellemző, hagyományos erdélyi céhlevelektől. Az említett céhlevelek nemcsak a mesterek, legények és inasok életére vonatkozóan tartalmaznak értékes útmutatásokat, de elénk tárják egy fejlődő mezőváros iparűző lakosságának egyéb problémáit is. Az említett céhlevelek mindenekelőtt a céh belső tagozódására, a mesterek, legények és inasok életére utalnak. Az első 9 cikkely az inasok szegődésére és oktatására vonatkozik. Ezt követik a 10-20. cikkelyekben a legényekre, míg a 21-35. cikkelyekben a mesterekre vonatkozó részek. Végül a 36-49. cikkelyek a céh egyéb problémáit tárgyalják. Az inasok szegődtetésére vonatkozóan a céhlevelek előírják a származás tisztázását, a jobbágyrendű inas esetében megkövetelik az illető földesúr írásbeli jóváhagyását. Amennyiben ezt a földesúr visszautasítja, az inas hozzátartozóinak jogában áll felsőbb fórumokhoz fellebbezni. Az inasok dolgoztatására és oktatására vonatkozó pontok általában megegyeznek a korábbi évszázadokban meghonosodott szokásokkal. Az inas tanulóévei alatt semmi bért nem kapott, sőt mestere 20 forint erejéig tanítási bért is kérhetett. Megtiltotta azonban a szabályzat, hogy mestere inasát állandó házi munkára fogja. A szabályzat hetedik pontja az inas helyzetét igazítja el, abban az esetben, ha mestere elhaláloznék, míg a nyolcadik pont a felszabadulás módozatairól intézkedik. Ennek megfelelően az inas 1 forint 30 krajcár lefizetése mellett szabaduló levelet nyer. A kilencedik cikk megtiltja, hogy mesteremberek gyermekei előnyben részesülhessenek. A legényekre vonatkozó pontok szintén tartalmaznak új elemeket, melyek egyrészt a központi hatóságok szorosabb ellenőrzésére, másfelől a céhkötelékek lazulására utalnak. Másfelől még mindig erősek a hagyományok. így történetesen a szabályzat három évi vándorlási kényszert ír elő a legények számára, mely azonban függ a felettes városi vagy földesúri hatóságok engedelmétől, esetleges munkaerő-szükségletétől. A vándorláson lévő mesterlegénynek a legényszálláson kellett jelentkeznie, majd a főcéhmester beosztotta valamelyik mesterhez munkára. Távozása előtt általában hat hónap, a céh külön engedelmével esetenként két hét felmondási időre volt kötelezve. A 75 Állami Levéltár, Arad. Acta Congregationum. Protocolla, 379/1801, 596/1806, 763/1809. 76 Uo. Céhlevelek.
