Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
fass? A MESTERSÉGEK ÉS CÉHEK ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN 215 Simándon 4000 lakos élt. De a jogilag mezővárosként ismert helységeken kívül a megyében akkor már számos olyan község létezett, mely ugyan nem rendelkezett mezővárosi joggal (oppidum), de sok ezer lakosával és rendszeres vásárával a mezőgazdasági árutermelésnek ismert központja lett. E tekintetben elegendő arra utalnunk, hogy Kurticsnak 3371, Székudvarnak 3371, Szemlaknak 3749, Kovaszincnak 3587, Fazekasvarsándnak 1905, Szentmártonnak 1946, Mácsának 2489, Komlósnak 2734, Siklónak 2245, Otlaká- nak 2768 lakosa volt.51 E nagyszámú, gabonatermesztésre és állattartásra berendezkedett lakosságnak kézműves termékekre volt szüksége, egyrészt gazdasági eszközeinek pótlására (kerékgyártók, kovácsok, kádárok), másrészt az archaikus életformából lassan kitörő s változott paraszti életformának megfelelően új típusú ruházati cikkeinek fedezésére (csizmadiák, szűrszabók, szűcsök). A mezőgazdaság fejlődésének tehát elválaszthatatlan láncszeme az egyes mesterségek megjelenése a falvakon is. Az 1746-1752-es összeírások során a megye falvaiban már 304 mesterembert tartanak nyilván; közülük 4 Borosjenőn, 18 Borossebesen, 6 Buttyinban, 16 Radnán, 6 Győrökön, 38 Pécskán, 5 Zarándon, 5 Tótváradon, 3 Ménesen, további 3-3 Ágrison, Ágyán, Nadabon, Székudvaron, Berzán, Zerinden és Rossián lakott. A többi Berzova, Konop, Erdőhegy, Simánd, Fazekasvarsánd, Gyulavarsánd, Kerék, Szőlős és más községekben dolgozott. Legtöbbjük szűcs, csizmadia, tímár, szabó, molnár, kerékgyártó. Ehhez adandó még 78 vízimalom.52 1766-ig Borossebesen, Borosjenőn, Pécskán a mesteremberek száma tovább nőtt.53 A belső piac szükségleteinek fedezésére hivatott falusi kézművesség elterjedése természetszerűen megkövetelte a jobbágyrendű munkaerő teljes felszabadulását vagy legalábbis a jobbágyi függőség lazulását. A pénzjáradék elterjedése, a robot pénzbeli megváltása, mind olyan tényezők voltak, melyek lényegében megkönnyítették az utat a mezőgazdasági lakosság egy részének a kézművesség felé való áramlásához. Ezt a folyamatot könnyítette egyébként a parasztság folyamatos vagyoni rétegződése is. A nincstelen zsellértömegek gyarapodását is elsősorban a nagyobb alföldi mezővárosokban figyelhettük meg. Másfelől a tehetősebb árutermelő jobbágygazdák rétegének megerősödése a belső piac felvásárló képességének fokozódását jelentette, s ez elsősorban az ipari áruval, a kézműves termékekkel szembeni kereslet növekedésében figyelhető meg. Rendkívüli módon nő az alkalmi állat- és kirakóvásárok jelentősége. A megyében a XVIII. század utolsó negyedében messze földön is híres vásárközpontok alakulnak ki, melyekre nemcsak a környező vidékről, de idegen országból is sereglenek a tőzsérek, marha- és gyapjúkereskedők, kézművesek és kalmárok egyaránt. Pankota, Kisjenő, Simánd vásárai nemzetközi tekintélynek örvendenek, s árufelhozataluk vetekszik bármelyik erdélyi vásáréval. A majorsági gazdálkodás térhódítása ugyanakkor lezárta a faluhatárokat, meggátolta a további irtásokat és parlagfeltöréseket, minek következtében a gyorsan gyarapodó falusi népességfölösleg csak az uradalmak nyújtotta bérmunkára vagy bizonyos 51 Fábián Gábor: Arad vármegye leírása. II. Arad, 1835. Kézirat. Aradi Múzeum Könyvtára. 52 Uo. 53 Ciuhandu i. m. II. 176.
