Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
fc==? A MESTERSÉGEK ÉS CÉHEK ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN 211 főleg parasztszűr készítésére specializálták magukat. A céhlevelek közül elsősorban a görögkeleti szabók 1765. július 28-án keltezett 20 pontból álló szerb nyelvű szabályzatát érdemes szemügyre vennünk. Pontosan körvonalazzák a céhre jellemző vallásos ünnepségeket és szokásokat. A céh számadásai az 1793 és 1847 közötti időszakból maradtak fenn.32 A német szabók céhének 21 mestere 1817. július 11-én Ferenc császártól nyerte levelét, de céhpecsétje még 1725-ből keletkezett, valószínű tehát, hogy első céhlevele elveszett. 1826-ban újabb, uniformizált, 29 cikkelyes céhlevelet nyernek.33 Már a XVIII. század elején létezett a magyar szabók céhe is. Pecsétnyomója 1723- ból keletkezet, míg zászlaját a minoriták naplója 1751-ből említi. Szabályzata szintén 1826-ból származik. A magyar nyelvű szabályzat szerint a céhek két alosztályát a vastagszabók és vékonyszabók alkották. A vastagszabók elsősorban parasztruhákat (szűrt, condrát, csizmanadrágot), míg az utóbbiak főleg városi öltönyöket varrtak. A céhbeállás díja 160 forint volt, aránylag magas összeg, ami a céh vagyonos helyzetére utal.34 A kádárcéh 1769-ben alakult, de céhlevele csak 1818-ból maradt fenn, amit 1820- ban Ferenc császár Zára városában megújított. 1765-től fennmaradt jegyzőkönyvei szerint a céhnek voltak aradi és vidéki tagjai egyaránt. Pecsétnyomója és zászlója 1770-ből való.35 Hat molnár céhmester 1770-ben alakított céhet, mely később beveszi a zsigmond- házai vízimolnárokat is. Céhlevelüket Ferenc császár is aláírta, és 1819. szeptember 15- én hirdették ki a megyei közgyűlésen, amikor is már 99 tagja volt a céhnek. Első zászlaját a céh 1781-ben, a másodikat 1817-ben, a harmadikat 1825-ben készítették. A jegyzőkönyvek szerint 1818 és 1831 között 88 mestert szabadított fel a céh.36 Ugyancsak 1770-ben alakult céhhé kilenc román, magyar és szerb takácsmester társasága. Céhlevelüket 1817. július 10-én Lembergeben adja ki I. Ferenc császár, s azt két évre rá a megyei gyűlésen is kihirdetik. 1818 és 1875 között 44 takácsmester tette le a mestervizsgát.37 A szíjgyártók céhe a csizmadiacéhből vált ki. Céhlevelüket 1817. július 11-én ugyancsak Lembergeben írta alá a császár. Pecsétjük 1819-ből, zászlajuk 1827-ből származik.38 Működött ezeken kívül a városban néhány erre a vidékre jellemző céh, melyek közül különösen érdekes etnográfiai jellegzetességű a gombkötők céhe, mely már 1769. február 23-án megalakult. A hat alapító mester nemzetiségére nézve román, magyar és szerb. 1833-tól valószínűleg a fokozottabb polgárosodás következtében változó városi viselet miatt időszerűtlenné vált léte.39 Az utolsó mesterlevelet 1826. november 27-én bocsátotta ki, fennállása során összesen 48 legény remekelt.40 32 Uo. 180.; Állami Levéltár, Arad. Céhlevelek, 68., 70., 72. 33 Aradi Múzeum Levéltára. 225. 34 Uo. 217.; Lakatos i. m. 174-175. 35 Lakatos i. m. 194-195. 36 Uo. 195-196. 37 Aradi Múzeum Levéltára. 225. 38 Uo. 219. 39 Lakatos i. m. 173. 40 Állami Levéltár, Arad. Céhlevelek, 76.
