Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
206 Kovách Géza A kézművesek és a céhek történetéről elegendő legyen, ha penig mesterember feleségét veszi el, mindeneknek felét praestálni tartozzék, de többet ne; és ha lányát is, csak ugyanazzal tartozzék, melyről az mesterség-felszabadítás és -követéskor mesterembert adjon kezességül. Esztendőnél penig az mesterembert ne tartsák, hanem míg megházasul, mívét feltiltsák, ha penig mesterasztal adását pénzül akarja csak megadni, tartozzék két úttal negyven magyar forintot az céhnek letenni, az ki idegen és nem mester fia. Az mesterség követésében, avagy felszabadításában ilyen mód tartassák: 2 céhben álló mesterember az céhmesternek megjelentvén akaratját, kéredzzék mesterségre, és az céh tartozzék mesterségre ereszteni, de ilyen conditióval, hogy exhibeálja nemzetség- és tanulólevelét igazán, és az céhmester adjon napot neki, melyen csináljon jó kezességgel mesterremekben egy sarkantyús, helyes, dali csizmát, egy papucsot kapcástúl, egy keskenytalpú száraz csizmát, és meddig az mesterremekmívet megszabja két mesterember előtt, addig azoknak tartozzék elegendő bort adni. Ha meg tudja s jól csinálja, az céhmester házához vivén, ha javalltatik az céhtűi, azon a napon adja meg az áldomását, de ugyanakkor adjanak két hetet nekie, avagy mennyit az céh szabadsága légyen, az melyen készülődhessen mesterasztal adásához való készületivel, és az céhmesternek tartozzék adni egy bokor ujjas kesztyűt, bécsi szemessel valót. Ha pedig mesterremekét meg nem tudná csinálni, az céh büntesse meg öt forinttal, és lássa meg, ha béfogadják s ha nem is. ARTICULUS VI. Hogyha céhbéli ember meghal, legyen az céh autoritásában, mint akarja feleségét az céh igazságával éltetni, és hogyha fia marad, mely még tudatlan az mívek állapotában, úgymint nem tud, nem ért, az céh vizsgálván, mennyire tudhasson és tanult, ha az atyának mivé maradott, kit meg kellene csinálni, addig adjanak legényt melléje, és az árva is hon lakván, míg az elmaradt bőrt az legény kimíveli, azután ha nem elégséges az mesterség követésére, avagy heti bérére, ha nem tudatlan, adjanak gazdát neki illendő ideig, míg végbenviheti apródesztendejét. ARTICULUS VII. Az mesterember fia, midőn mesterséget követ, az céhbe akar állni, tartozzék az megírt mód szerént kétszeri mesterasztaladással, de egyébbel semmivel se, mivel mesterember fia, de minden ifjú mester céhbéli szolgálatot praestáljon, ezt penig úgy kell érteni, ha az olyan mesterember fia is mesterember leányát vagy penig feleségét veszi el, ha nem, öt forintot is adjon. ARTICULUS VIII. Az csizmadialegényeknek hetibéröket az látómester az céhvei együtt, illendőképpen mívet látván, limitálja mesterségéhez és tudományához képest bírság alatt. Mikor penig az csizmadialegény gazdájához megyen, szegődjék meg bizonyos napig, esztendeig, félig vagy fertályig, vagy ha az gazda is ahhoz alkalmaztatván magát, látván az gazdát és az szállást, ezután szegődjék meg. ARTICULUS IX. Hogyha mesterember fiát maga házánál akarja taníttatni, ne tartozzék beszegődtetni, de ha máshoz adná, két esztendeig tartozzék beszegődtetni, mivel az borkészítést ő is szintúgy akarja tanulni, mint az csizmadiamívet, úgymint sárga bőrt, fekete talpat és ahhoz illendő mívszereket, de pénzzel az céhben ne tartozzék, hanem két font viasszal. Az inasbeszegődtetésben penig ilyen módosítást tartsanak: az inas az urának tartozzék két tál étekkel, egy pecsenyével és egy köböl borral, és ha idegen, egy forinttal s két font viasszal az céhben. De minekelőtte ha beszegődnék, annak előtte két próbahetet lakjék, és ha szereti az urát és az mívet, úgy szegődjék meg az céhmester
