Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
fcs=? A MESTERSÉGEK ÉS CÉHEK ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN fcs=? 207 előtt, kezét adván, hogy kitölti jámborul esztendejét, igazán és híven. Esztendejét pe- nig kitöltvén, adja meg a társpoharat, s úgy szabadíttassék fel mivé, két inast penig egy mesterember egyszerre ne tarthasson, hanem ha idejének fele egyiknek eltelik. Ha penig mely inas pénzzel akarja magát taníttatni, két esztendeig tartozzék szolgálni, és fizessen tizenhat forintot az gazdájának. ARTICULUS X. Senki céh kívül való ember ott az városban csizmadiamívet ne mívelhessen, hanem ha csak maga háza népe szükségére, alioquin mívet és mívszerét akárhol is elvehessék az céhbeliek, s övék is legyen. Senkinek sokadalom napján kívül ott a városban ellenök se titkon, se nyilván szabados ne legyen, az egy török csizmán és míven kívül mívet árulni, se behozni, avagy bevinni. Ha ki ez ellen valamit athentálna, afféle mívet az céh elvehesse, s övék is legyen fele, fele penig az kapitányé. ARTICULUS XI. Sokadalom napján penig annak idejekorán szabados legyen másoknak is árulni céhbeli mesterembereknek, de azoknak mívöket az csizmadiák látómesterei meglássák, és szorgalmatosán reá vigyázzanak, hogyha jó az mívök, és hogyha béleletlen, vagy valami rossz, hamis mív lészen, az céh elvehesse, kinek egy része övé légyen, másik az kapitányé. ARTICULUS XII. Az mely mesterember az csizmadiák közül céhmesterséget nem viselt, de dékányságot viselt is, de az céhnek terehviseletét, testfogást, siratást, beteggel való léteit tartozzék praestálni. ARTICULUS XIII. Mivel az csizmadiák is abban az városban, az mint értjük, fekete, sárga bőrt, kordoványt és szattyánt, talpat és ahhoz illendő bélésbőröket tudnak magok mesterségek szerént megkészíteni, más országból hozott eszközökkel, fűvel és égerfának bombájával, azért az megírt csizmadiák bőrt mesterségök szerént készíthessenek minden ahhoz illendő eszközzel egyetemben, melyben meg se háboríttassanak és bántattassanak senkitől. ARTICULUS XIV. Mivel penig az megírt csizmadiamesterek is azon városnak lakosai lévén, egyenlőképpen viseltek minden terhet az többi lakosokkal, közönségeseket s kiváltképpen valókat, igen illendő és méltó, hogy annak megfelelhessenek és ő mesterségöknek is szabados exercitiumának lenni, mint az másoknak. Annak okáért ők is mesterségökhöz illendő szőrös mindennemű ökör- és tehén-, borjú-, kecske- és csapjó szattyánnak és bélésnek való bőröket és szín városban és faluban, sokadalomban, vásárokon s azon kívül is, utcán és piacon, háznál és mindenütt, az vargamesterek házokon kívül szabadosán megvehessenek, melyben senkitől, de kiváltképpen az vargamesterektől is meg ne bántassanak. Mindezáltal az török birodalomból, sokadalmakbúl kötésekkel az mely karmazsinokat, kordoványokat és szattyánokat szoktak hozni, azoktól ne tartozzanak az igaz harmincadot megadni. ARTICULUS XV. Hogy penig közöttük az vargamesterekkel valami veszekedés ne legyen, hanem az egy szép atyafi szeretet és egyezség megmaradjon, mindvégiglen ilyen módot tartsanak az csizmadiák az bőrvétel dolgában, hogy valamikor az vargamester talál elsőben az ő mesterségéhez való szőrös bőrre és akármifélére, azt a csizmadia ne kérje, míg az varga el nem hagyja. Ezen dolog observáltassék az vargamesterektől is viceversa; egyik fél is az másikéban ne kapjon, az árát fel ne csapja veendő marhájának, hanem ha valamelyik fél felhagyja, az másik megveheti.
