Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 285 „raktárát” hívogatja, teljes délután azt próbálgatta. Boldogságunkért „Kis kacsóid összetéve szépen: / Imádkozzál édes gyermekem...”40 S a mi jóllétünkért való imádkozáshoz odagondoltuk a vers ma nyugalomra tett dicső szerzőjének örök boldogságáért, nyugalmáért való óhajt is... okt. 25. Pontelly a temesvári Történelmi] Társulatban ma du. 5-kor olvassa fel A temesvári parasztcsata című értekezésemet, mely Dósából vett töredék. okt. 26. Sok a panasz az igazgató tapintatlan eljárása ellen; ma pl. a filológusoknak az iskolai dolgozatokat tartalmazó piszkosabb füzeteket elszakítva küldte vissza, ekként meglehetősen blamálván őket saját tanítványaik előtt, kik könnyen észrevehetik, hogy a tanárokat valaki jobban ráncba akarja szedni, mint őket magukat. Kend, az az Alvinczy?41 Villányi Szaniszló, esztergomi igazgató két példányt is rendelt meg a Középiskolái] Szemle legújabb füzetéből, melyben programcikkét oly nagyon megdicsértem. A meg nem dicsértek azonban egyet sem rendeltek meg. okt. 27. Varga Ottó elhatározta, hogy iskolák számára ő is megírja Magyarország oknyomozó történetét. - Csiky Gergely tudatja, hogy öccsének, Károlynak szerencsétlensége folytán annak idején nem olvashatván fel részleteket a Kölcsey Egyesületben A Stomfay családból, majd máskor és mást fog olvasni. - Csak ma olvastam a Leipziger] Ill[ustrirte] Z[ei]t[un]gbó\, hogy Halm Károly híres nyelvtudós, ki velem a Naplóm 542. lapján42 említett szívességet tette, Münchenben okt. 7-[én] elhunyt. Jó ember lehetett, ki másokon - annyi száz és száz kutatón - oly készséggel segített mindenkor. Nyugodjék békében! - A Délmagyarországi Lapok szerént felolvasásomat Temesvárott a „nagy és válogatott” közönség mindvégig „feszült figyelemmel” hallgatta. - Harmadnapja, ha igaz, az Alföldet fenntartó konzorcium Tiszti Lajosnak felmondta a szerkesztést, s azt Vörös Vidorra ruházta át. Tiszti jellemtelen ember volt, de ügyesen írt; ennél megfordítva lesz. okt. 28. Téglás Gábor írván, hogy a sz[ent]annai avarsáncokat meg akarja látogatni, kívánata szerént ingyen jegyeket szereztem neki a Körös-völgyi Vasútra. Az igazgatóságban Vásárhelyi Béla révén megösmerkedvén Boros Bénivel és Végh Auréllal - ezek erélyes gyűjtést ígértek régiségtárunk részére. Végh személyesen is hítta Pulszkyt az avar sáncokhoz. „Öreg vagyok már, 69 éves, nem könnyen mozdulok.” - Polyxena azonban erősen protestált öregsége ellen. Különben Téglás nem Pulszky, mégsem jött el, mint ezt levélben igazolta. okt. 29. A közjogi alapon állók Atzél Pétert jelölvén ki képviselőül a függetlenségi Kövér Gábor ellen, engem is benyomtak a százas választmányba. 40 Arany János: Fiamnak. 41 Az Alvinczy József generálisról szóló adoma szerint, mikor a franciák előtt megszaladt inszurgenseket korholta, elébe állt egyik katonája és „Kend, az az Alvinczy?” kiáltással odanyújtotta neki pisztolyát, melyen nem volt sem kakas, sem kova, azt hányva Alvinczy szemére, hogy miután ilyen fegyverrel látták el őket, nem csoda, hogy meghátráltak az ellenség elől. 42 1881. szept. 25-i naplóbejegyzés.
