Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1892 637 dúltam. Cél: Zágráb, a karszt, Fiume, a tenger, Pola és Trieszt meglátása. Zágrábban, hova este Vi 10-kor értünk, a villámmal világított Grand Hotelbe szálltunk. Zágráb, ápr. 13. Ami ezután következik, azt a Mariska naplójából írom ide. Hiszen elsősorban az ő okulására utaztunk; s így nem érdektelen, mily eredménnyel. „Reggel - írja - fél 8-kor ébredtünk fel, s hamar felöltözködtünk. Apa kiment szétnézni, mi pedig kinéztünk az ablakon, honnan egészen jól lehetett látni a Jellasics szobrát. Édesapával azután elmentünk szétnézni a városba. Az Ilicáról indultunk ki, amely utcában a Grand Hotel is van. Az Ilicáról a Jellasics térre értünk, hol piac van. Elmentünk megnézni a dómot, amit még Sz[ent] László építtetett, és amit most javítanak, mert ez is sokat szenvedett a földrengéstől. A dóm igen szép, és csak az a kár, hogy a kincstárát nem nézhettük meg, mert a sekrestyében éppen akkor öltözködtek a papok. Azután reggelizni mentünk. Hát, amint megyünk, mendegélünk, egyszerre csak kijutunk egy hosszú lépcsőre, s azon feljutunk a felsővárosba. Ott megnéztük a Szent Márk templomot s még egy másikat; mind a kettő szép volt. Aztán megnéztük a színházat s a bán palotáját, s végre eljutottunk egy toronyhoz, melynek a helyén kilátóhely volt; fölmentünk a kilátóba, honnan szépen látszott Zágráb s környéke. Onnan kijöttünk, s a múzeumot akartuk megnézni, mikor találkoztunk Unghváry (Ottó 101. ezr. kapitány) bácsival. Vele együtt megnéztük a Zrínyi teret, a horvátok négy legjelesebb férfiénak szobraival, melyek car[ra]rai márványból vannak faragva s a téren felállítva. Onnan a múzeumba mentünk, s először a képtárat néztük meg, melyet Strossmayer adott a zágrábiaknak. A képtárból a régiségtárba mentünk (Az öreg Ljubics, ki németül nem tudott, zavartan kérdezte, beszélek-e olaszul? A kísérőül adott fogalmazó is csak törte a németet.), ahol múmiákat is láttunk. Azután megnéztük még a múzeum mögött fekvő tért is, az ott felállított Szent György-szo- borral együtt. Későbben elmentünk Unghváry bácsiékhoz is látogatóba, honnan aztán ebédelni mentünk a Jägernhornba. Délután kikocsiztunk a Maximir parkba, és onnan elmentünk a kávéházba uzsonnázni. Uzsonna után sétálni indultunk, s fölmentünk a siklón is. Majd elsétáltunk a kedves Tuskanácba, s ott vajat ettünk. Onnan azután hazatértünk a Grand Hotelbe, ott megvacsoráztunk s lefeküdtünk.” ápr. 14. (Mariska naplója.) „Reggel elmentünk a piacra, egyet-mást bevásárolni. Kávézás után kimentünk a vasútra, ahol találkoztunk Unghváry bácsival is. (NB. U[nghváry] emlegetésének egyik fő oka, hogy Marcit erősen traktálta cukorral.) - 11 órakor beültünk a kupéba, s indultunk Fiúméba. (Azt kifelejtette a gyerek, hogy Jankó Jánossal s feleségével, ezentúl hű útitársainkkal kerültünk együvé.) A vidék nagyon szép és érdekes volt. Szép volt Szvecsaj vára egy kis sziklafokon, mely alatt kis hegyi folyó folydogált. Szép volt a toujni határvár, mely alatt szakadékot vájt a kis folyó. Szép városka Ogulin a Klek tövében; e városka közelében van a Frangepánok egy várkastélya a Jula-szakadékkal. A hegyek is nagyon szépek voltak. Itt lomberdők, amott már a fenyvesek látszanak; a fenyőkkel borított hegyek oldalán még fehérük a hó. Lies városkáig emelkedik a vasút, s itt, azt hiszem, valami 816 méter magasságban megyünk. Licsen túl mindig ereszkedik a vasút Fiume felé. - A fenyőerdőkön túl már látszanak a Karszt kopár sziklái, ahol nem terem meg semmi sem. A szegény emberek kénytelenek azt a kis da-
