Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
638 Márki Sándor naplói I. 1892 rab földecskét, melyet puttonyokkal hoznak fel a völgyből, kerítéssel körülvenni, hogy le ne vigye azt a zápor és a szél. Licsen túl már mindenütt látjuk a bóra ellen emelt kerítéseket; mert a bóra sokszor oly erővel tör ki, hogy képes a vasutat is lefordítani; a kerítéseket pedig azért emelték, hogy ezek védjék a vasutat a bóra ellen. Nem messze Licstől már lehet látni a tengert (Az asszony és Marci felhőnek nézte.), s alig rövid 1 V2 óra múlva a vasút berobogott a fiumei állomásra. S hogy ide eljuthassunk (Károlyvárostól), valami 150 átvágáson s 15 alagúton kellett keresztülmenni. - Fiúméban újra találkoztunk Jankóékkal is. A vasútról az Európa szállodába hajttattunk, onnan pedig kisétáltunk a mólóra. Igen sok hajót láttunk. Azután elmentünk a korzóra, s végre visszatértünk a kikötő mellett levő szállodába. Ott megvacsoráltunk, ettünk scombvit is, majd lefeküdtünk.” Pola, ápr. 15. (Mariska naplója.) „Reggel 5 órakor felébredtünk, megreggeliztünk, s mentünk a kikötőbe, hol már füstölgött a Pola nevű hajó, mely Pola városába volt indulandó. Beszálltunk, s néhány perc múlva útra keltünk. Kikötöttünk Abbáziánál is, és egészen Ragazig mindig a part mellett haladtunk. A tenger egészen sima volt. Ragaznál azonban elhagytuk a partot, s a tengert átszelve, Cherso felé vettük utunkat. Itt már hullámosabb volt a tenger, s hogy nyugtalanabb volt, azt be tudja bizonyítani apa és Jankóné. A tengeren lefotografált Jankó bácsi, s nemsokára kikötöttünk Chersoban. Cherso igen elhanyagolt s elmaradt olasz városka, szűk utcákkal, hanem annál cifrább kövezettel. Valamit akartunk ebédelni, de nem találtunk nyitva egynél több vendéglőt. Készen ott sem volt étel, csak egy tésztafélét ehettünk, mit polentának hínak. Azután ismét elindultunk, s 3 óra hosszat voltunk a sík tengeren. A hullámok a Promontor-fok s a világítótorony közt voltak a legnagyobbak. Végre 3 órakor kikötött a hajónk Polában. Polában az Európa vendéglőbe szállottunk, s mindjárt elindultunk szétnézni a városban. Először a városházára mentünk, hogy elkérjük az amfiteátrum kulcsait; de a kulcsok nem voltak ott. Hanem megnézhettük az Augustus templomát s a diadalívet. Később megnéztük az amfiteátrumot is, majd sétát tettünk a városban. Láttuk a hadikikötőt és a haditengerészeti akadémiát. Majd templomba s onnan vacsorázni mentünk, végre ... aludni.” Trieszt, ápr. 16. „Reggel korán keltünk, vasútra ültünk, s 10 órakor Triesztbe értünk. A vidékből nem sokat láttunk, mert esett az eső. Hanem Trieszt az esőben is szép volt. Az Aquila nerába szálltunk, ebbe a piszkos szállodába. Azután templomba mentünk, kettőbe is; mind a kettő görögkeleti volt. Jártunk a piacon, megnéztük a Canal Gran- dét, a városházát, a kikötőt, a Lloyd palotáját, a börzét s a színházakat. Voltunk az afrikai mólón s a kínai bazárban; ettünk banánt s vettünk gentianát. Ebéd után kocsit fogadtunk s kirándultunk Miramarébe. Az eső zuhogott, a szél fújt; hanem azért a rossz időben is gyönyörű volt Miramare. Kivált a lépcsőház; azután a vörös selyemmel bevont bútorú s a császár számára készített hajószoba, az elfogadó terem, az ebédlő, a kihallgató szoba, az idegen uralkodók hálóterme, a trónterem, a nagy ebédlő, a könyvtár Dante, Sophokles, Homer és Shakespeare márvány mellszobraival: mind gyönyörűek voltak. A császárné kék selyemmel bevont szobái közül a legszebbek: a társalgó, az elfogadó termek, a hálószoba, szalon s az öltözőszoba. Gyönyörű a kastély kápolnája is.
