Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
1 _____________________________Márki Sándor naplói I. 1890__________________________579 cukorsüteményt adott nekem, mit én, mint afféle papnak készülő gyerek, kegyelete- sen el akartam tenni. „Hajítsd el lelkem, bele ne harapj - intett nagynéném, Mikéné éppen olyan ez, mint Saner Lojzi!” Most különben az elkeresztelések ügyében szeretne egy kis mártíromságot. A jól töltött nap után este 9-kor érkeztünk haza M[ező]- hegyesre. aug. 11. Ma este indul feleségem és kislányom Szegeden és Nagybecskerekeken át Ecskára, lánykori barátnéja, Gössl Gézáné (Vass Jolán) meglátogatására. - Én egy hétre Arad megyébe mentem monografizálni. M[ező]hegyes és Kétegyháza közt megösmerkedtem Böszörményi Béla battonyai ref. pappal, ki velem együtt bejött Kétegyházán Szekér Mihály bátyánkhoz. Nála írtam meg vejének, Böhmnek, hogy biharfüredi találkozásunk elmarad. Eleken Baumann állomásfőnök jelentkezett mint egykori tanítványom. Kisjenőn Péczely Elek főszolgabírónál tévén rövid látogatást, kihajtattam Zachariás József jegyzőhöz Feketegyarmat[ra], s vele és Szűts József ref. pappal azonnal megtekintettem a középkori templomot, melynek freskóit éppen tavaly meszelték be. Szerencsére, egykori kollégám, Kallós, Zachariás apósa, lerajzolta azt, s vázlatát özvegye most nekem adta. Zachariásné Kallós Ilonka regényt is írt már, hanem azért jó gazdasszony, s az estét igen jól töltöttük; Zachariással, ki Gábor öcsémmel járt iskolába (bátyja velem, de nem emlékszem rá) össze is brúdereztem. aug. 12. Zachariás átküldött Vadászra, hol Hajdú Elek ref. pappal megnéztem a templom nagyon megrongált freskóját s a Simonyi parkot. Simonyi Lajos bárót nemrég szélütés érte, most meg nem látogathattam; apja, „a legvitézebb huszár” sírboltjának kulcsa sem került elő. - Ebéden már „otthon” voltam. Du. a templomban hátba akartam vágni a kőmívest, ki, mikor freskók után vakargattam a falat, bevallotta, hogy a fél ezredéves festményt levágta ő tavaly, bíró uram tanácsára, mert nem állott rajta sem a mész, sem a vakolat. Ezt most tudta meg a pap is (akkor, hajnalban még aludt). Neki is megmondtam, mit érdemelne; pedig historikus, kéziratban megvan nála korábbi eklézsiájának, Nagyharsánynak mintegy 800 lapra terjedő története. - Az estét különben Zachariásnál igen kedélyesen töltöttük; búcsúzásul Z[achariás]né megajándékozottá majoresko c.15 regényével. aug. 13. Jókor reggel Kisjenőn ültem föl a vasútra, s azon a síkon át, hol 41 év előtt a fegyvert letették, utaztam Gurahoncra, hol Paradeyser főszbíróval és Borsos jegyzővel találkoztam. Szalámit ebédeltem és savanyú sört ittam egy zsidónál, s a postakocsin azonnal továbbmentem Nagyhalmágy felé. Pleskucánál találkoztam Nemes Zoltánnal, kit előre nem értesíthettem; benne jó kalauzt vesztettem. Csúcson megösmerkedtem Popescu János tanítóval, ki bemutatta feleségét is, ki tűzrőlpattant oláh zsevászta. Du. 5 után a szép vidékben gyönyörködve érkeztem meg Halmágyra, s Lachnit Marcival azonnal kimentem a Sortok nevű hegyre. Este a fogadóban, hol szállva vagyok, megösmerkedtem Páris Gábor főszbíróval, Lovich, Balás Gábor, Fáb- ry Gyula s más urakkal. aug. 14. Lachnittal az ő kocsiján s kalauzolás mellett kirándultam Brádra. Megnéztük Körösbányát, Cebén Hóra tölgyét, láncú sírját, Brádon a nagyon élénk vásárt s du. a várostól ÉJK-re levő aranyzúzó-műveket. Amily ridegen fogadott bennünket Venator 15 Zachariásné Kallós Ilonka: A majoresko. Regény. Arad, 1889. 183 p.
