Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1888 461 jan. 9. Szigetvári (voltaképp Szivák) kollégám családját illető adatokat kért tőlem, La- ukó pedig hozzám küldte Talboys Wheeler indiai történetének fordítását, illetőleg átdolgozását, hogy Kármánt rábírjam annak a Történeti Kézikönyvek sorozatába való fölvételére. Meglátogattam Mangoldékat, mivel egyetlen leányuk, s Mariskának is ez idő szerént egyetlen barátnéja, Margit nagyon beteg. Az orvos félti. Holnap Mariska is meglátogathatja, mi nagy öröm mind a két gyereknek. Délután első látogatást tett nálunk Majovszky kir. táblai bíró és családja. Kérdi Jolán Mariskától: „Éjjel is itt szokott az utcán sétálni a constabler?” - „Majd írok Tóni bácsinak, s megkérdezem tőle” - felelt Marci, a legilletékesebb fórumra gondolva. -Már éppen lefeküdtünk, mikor [Gyulaváriból megérkezett Juliska néném Lajos látogatására. jan. 10. Juliska néném s az asszonyok bementek Lajos látogatására; csak nénémet bocsátották be. Lajos megösmerte. Juliska itthon természetesen nagyon le volt verve, és saját ura ellen is keservesen panaszkodott. jan. 11. Jolánnal bementem Lajoshoz, illetőleg Jolán csak a másik szobában hallgatózhatott. Lajos egyre azt kérdezte tőlem, mi bűnt követett ő el? Részeg volt? Miért nem szeretik? - stb., és egész névsort kérdezett tőlem, köztük édesapámat is, kiről idáig nem szólt. Mintha megnyugtatták volna szavaim, mennyire szeretjük őt mindnyájan. „De én nagyon beteg vagyok!” - szólt egyszerre végtelenül fájdalmasan, s alig tudtam őt lecsillapítani. Most már foglalkozik, ha még oly zavarosan is, helyzetével - s közel vége előtt, kérdés, mégpedig félő kérdés, nem ébred-e öntudatra? - Délután Mártháék is átjöttek hozzánk, s este Juliska néném, sok sírása után, hazautazott. jan. 13. Kétszer is voltam benn Lajosnál, Jolánnal és Szekér Gyulával, ki tegnap este érkezett föl. Délelőtt semmit sem szólt, s másik két látogatójáról tudomást sem véve, folyton csak engem nézett. Délután valamivel élénkebb volt, megszűnt reggeli láza, fázása, mely miatt ajkait is összeszorítva tartá, s meg is csókolt bennünket. Szomorú látogatás volt ez ismét, de hát a vendégek a vacsoránál már tréfáltak, enyelegtek - s ez hogy’ ne volna elég egy házigazdának?! Kezdem ajkaimat magam is összeszorítani. jan. 14. Lajos állapota, vendégeim kétszeri látogatása szerént (én nem mehettem), ma sem javult. Tegnapi látogatóira némileg emlékezett. - Délután részt vettem Lóczy La- josné temetésén. Ny. b.! - Más helyiség hiányában az Aradi Kör választmánya nálam gyűlt össze; Fáik Miksa levélben tudatta velem, hogy az elnökséget elfogadja. jan. 15. Ma ismét kétszer voltunk benn Lajosnál, ki egyre gyöngül, bár ifjú életereje csodálatosan ellenáll. Este 6 órakor jelenlétünkben a krisztinavárosi plébános feladta neki az utolsó kenetet. A könyörgést a pap velünk egy szobában mondta el, azután stóláját, karingét levetve, bement Lajoshoz, s miközben derült arccal, feltűnés nélkül beszélt neki Istenről, részesítő őt a haldoklók szentségében. Azután mi is bementünk, s Lajos derülten fogadott bennünket, nekem mindig kezeimet szorongatta, s mosolygott, midőn nevemet és Szekér Gyuláét megmondtam. Felesége csak hátunk mögül
