Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
462 Márki Sándor naplói I. 1888 nézhette őt most is. És miközben urának a halotti szentséget feladták, interpellálta Székért, hogy miért hord nem divatos mandzsettákat?! - Este Szekér Gyula hazament. jan. 16. Ma nem nézhettük meg Lajost, mert nyugtalan és izgatott éje lévén, az orvos telefonon kért, hogy ne keressük őt fel. - Estefelé visszaadtuk Majovszkyéknak az első látogatást, s elmentem Fáik Miksához, ki igen szívesen fogadott, és sokáig beszélgetett az Aradi Körről, melynek feladata szerénte is körülbelül csak az lehet, hogy aradiaknak havonkint 1-szer, 2-szer alkalmat adjon egy kis összejövetelre. О vagy 30 társulatnak tagja, a kaszinónak pl. 18 év óta, noha valami 6 év óta egyszer sem volt benne. De hát mikor ismét visszakerült Pestre, Szapáry Antal gróf egy bálban fölemlítette feleségének, hogy Fáik nem tagja a kaszinónak. „Pedig elég jó társaság” - tette hozzá gúnyosan - s Fáik másnap belépett. - Dicsérte Csiky tegnapelőtt először adott Vasemberé.nek első két felvonását, melynek ő is úgy tapsolt, akár egy claqueur, s hiszi, hogy nyílik alkalom, már beszélt róla a miniszterelnökkel, hogy valami 2000-2500 frt-os szinekúrát kapjon Csiky, mert e zseniális ember csak anyagi gondoktól menten alkothat igazán jót. Tudtam, mi a móres, mentem volna már előbb is, de mindig új tárgyat hozott elő, s beszélt oly vonzóan és jó magyarsággal, hogy igazán nem csodálom, ha az aradi szélbalok és antiszemiták egy részének helyreigazította a fejét. - Tegnapelőtt óta aranyeres bántalmaim mutatkoznak, s az év első napján megrándult bokáim sincsenek még rendben, nem is szólva tyúkszemeimről és köhögésemről. jan. 17., 18. Lajost életerejének fokozatos hanyatlásában találtuk. Szótlanul nézett reám; akart ugyan egyszer-másszor valamit mondani, de képtelen voltam megérteni; mi őt láthatólag kedvetleníté. Egész nap alig vesz magához többet 1-2 korty víznél, borlevesnél. Kínjait azonban nem látszik érezni. Heinrich dékán tudatta velem, hogy január 7-[én] a minisztérium nem tartotta engedélyezhetőnek a jobbágyság történetéből magántanárrá történt képesíttetésemet, mert a szaktárgy „igen szűk körű”, s ezt először Berzeviczy mondta neki Fraknói egy vacsoráján. Nevethetnénk e butaságon, ha mostani kedélyállapotom megengedne ily fényűzést. Heinrich javasolja, kérjem a képesítést más címen, pl. Magyarország közép- vagy újkorából, s pár hét előtt lenn lesz az engedély. Denique, Dósa Gyurka nem szalonképes. Kérni fogom tehát Magyarország középkorából, értve ezalatt a királyság 7 első századát. S jelentkezem egyúttal Dósával és Máriával az Akadémia Marczibá- nyi-mellékjutalomra. Majd lesz méltatlankodás! jan. 19. Szegény Lajos ma reggel már oly rosszul volt, hogy csaknem halottnak vélték. De ismét magához jött, s délutáni látogatásunk alkalmával eszméleténél volt. „Meghalok” - suttogta, midőn megcsókoltam. S „hol van Jolán?” - kérdezte. Mivel ápolója szerént éjjelenkint is mindig azon töpreng, hol van a felesége, az orvost kértem, hogy oly közel a sírhoz, midőn az esetleges felindulás is csak órákat vehet már el életéből, ne tiltsa el őt többé Jolán láthatásától. Jolán, ki hátunk s a függöny mögött idáig is többször bejött velünk, sőt meg is simogatta, csókolta a beteget, most nyíltan eléje lépett. Láthatólag jólesett Lajosnak és kezeit szorongatta. „Ne menj el...” - suttogta, midőn távozni készültünk. „Maradok, ha kissé alszol...” - s Lajos engedelmesen lehunyta pilláit. Csak nagy kínnal tudott pár szót kilehelni, s még nagyobb kínnal bírt
