Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1874 43 máj. 12. Teleki Irén, Izabella, Mariska. („Kis-Komárom, Nagy-Komárom! / De szép kislány ez a három!... / Úgy szeretem az egyiket, / Három közt a legszebbiket...” Voltaképpen a versnek kedvéért, azazhogy ... tréfán kívül, nem vagyok magammal tisztában.) A történetből ma adtam nekik az utolsó órát. Somkútra vagy Hosszúfalura mennek, Kővár vidékére; ott töltik a nyarat. Én is csak nyakára hágok majd valahogy az időnek. Csinálok kronológiát. S közben fütyülöm a Kis-Komárom 3. sorát. máj. 13. E napon hunyt el Pávay Vájná Elek, nagyenyedi ügyvéd, geolog s néhány röpirat szerzője. 54 éves. „Irodalmi munkásságom célja az - írja hozzám 1874. márc. 9-[én] intézett levelében -, hogy miután a budapesti irányadó körök hazám jogtörténeti fejlődését nem ismerik, s hivatalokra és képviselői polcra mindenkit csak a pártfegyelem vak követése juttat, ez átalakulási (?) terhes időszakban államunk, kormányunk és nemzetiségünk érdekeivel összhangzóan tartám és tartom minden iratomban a jogtörténelmi birtok- és jogfejlődést földeríteni, és ekként meggyőzni a kormányt azon elvekről, melyet birodalmunknak szilárd alapra való állítása érdekében követni kell; különben múlékony minden munkája, s naponta a kedélyek óránkinti hullámzása áldozatja lesz.” Erős önhit, de hazafias érzelem. Nyugodjék békében! máj. 15. Az Eggenberger-féle könyvkereskedés ismét két gyermekkönyv összeütésével bízott meg. Lesz dolguk a rímeknek! Az egyiknek címe: Der Tiergarten (Mainzban); a másiké ... Unterhaltendes ABC. (Lipcse.) máj. 16. Az egyetemi könyvtárban lemásoltam a 40 lapra terjedő ún. Sándor-kódexet. Este megszállott az ihlet (vajh! mi ritkán), de Gábor kálisalétromai közt fuccsba megy a lelkesülés, s csak ennyit sütöttem ki: Ezen papír alatt / nyugszik egy költemény / mit az Üstököshöz / nemrég beküldtem én / de nem méltánylák, / nyakát kitekerék! / Jaj! forg alá s fel / a szörnyű sorskerék! Requiescat in pace!35 Ezt is jó lett volna leragasztanom! Avagy: Nem magyarítottam jól Schillert; azt hiszed, úgy-é / Hogy Schiller jobban tudna talán in pace! magyarul?! A vers nálam most oly ritka, hogy egy-egynek írása valóságos (hasra-) esemény, ergo, helyet követel magának a naplóban! máj. 20. Ribáry Ferenc fölszólított, hogy a budai államgimnáziumban vállaljam el a magyar nyelv óraadó tanárságát. Hetenkint 9 óráig volnék lekötelezve. Tekintettel egyetemi tanulmányaimra, szíves ajánlatát megköszöntem, de el nem fogadhattam. A T[udomány-] és Műegyetemi] Olvasókör beválasztott az évkönyvét szerkesztendő bizottságba. Azt hiszem, kevés dolog lesz vele. máj. 22. Ballagi Aladár csizmadiát fogadott velem. Eldicsért egy Kovács Bálint nevű orvosnövendéket, hogy mily szenvedélyes könyvész az; unszolására együtt elmentünk tehát hozzá. Mikor azután előadtam, mi járatban vagyok, Bfallagi] minden erejét 35 Az oldal felső harmadára a naplóíró utólag ragasztott egy papírt, ez alatt „nyugodhat” az említett vers. A beragasztott papíron sírkő rajza, a sírkövön olvasható a fenti vers.
