Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1885 367 öccse vagyok. - Hát te ki vagy, kisöcsém?” - „Én meg a plébános úr száraz káplánja vagyok.” Mert így hitt Lojzi bátyánk. Mikor nagynénémet, Zay Marit 1865. szept. 8-[án] eljegyezni Sz[ent]andrásra ment (hol Zay Jani bácsi akkor lakott), rajtam kívül Gábort is magával vitte szép négyes fogatán. Gábor a keresztanyja vőlegényének tartotta magát (7 éves volt a gyerek), s mikor megtudta, hogy ő csak „elefántoskodott”, valami 1 esztendeig „haragudott” Berti bácsira: amiért elvette nagynénjét - az ő menyasszonyát. Stb., stb. Újabban is, mikor egyszer itt Aradon a cirkuszban együtt voltunk, s engem a pojáca kiröhögött (mert nevettem valami szamárságán), már ott milyet kacagott az öreg, s hányszor emlegette ezt! - Rólam különben azt jósolta gyerekkoromban, hogy vagy „nagyon okos”, vagy tökfilkó leszek - s hitte, hogy az első rész teljesedett be. Különben mártírja volt családjának, igazi betegápolója sógorasz- szonyának, a közel 20 éve magával tehetetlen, öreg Borca néninek. Rendkívüli jó szívéért mindenki szerette; hát még a gyerekek! Igazán megszomorított váratlan halálával. Holnap temetik, s mivel énnekem ma este B[uda]pestre kell mennem, holnap a temetésen Juliska fog engem is képviselni. 51 évet élt az „öreg”. Nyugodjék békében! Budapest, 1885. júl. 2. Keservesen megsiratott Mariska, lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a Lánchídon, bele ne bukjam (mert Tóni evvel rémítgette), de valahogy mégiscsak elbúcsúztunk. Egész tanárkaravánnal mentem. Petrogalli Arthur, ki az intézet fennállása óta tanít a gimnáziumban, családjával együtt tegnap este velünk jött el Aradról, végbúcsút véve. Nesnera, Varga és nejeik, Haslinger, Jánosi szintén feljöttek, s ma reggel értünk a metropoliszba. Én Józsi bácsi üres lakásában telepedtem le. 10 óra után Jánosival és Haslingerrel a kiállításba20 rándultam ki, s az Iparcsarnok és a fővárosi pavilon megtekintése után ebédnél Nesneráékkal találkoztam össze; Aladár barátunk feleségét „hivatalosan” itt, B[uda]pesten kellett megösmernem. Amint kiderült az idő, bejöttem a városba az Egyetjemi] Könyvtárba, hol Szilágyi Sándoron kívül Haan Lajossal, az öreg Mogyorós[syjval, Szinnyeivel, Szádeczkyvel, Thallóczyval stb. találkoztam. A Tört[énelmi] Társ[ulat] választm. ülése után lakásomra jött Gábris húgom, s elvezetett bevásárlásokat tevő anyjához. Ok még maradtak, én átmentem a várba Pistához, kit valami félórai várakozás után láttam meg - s majd kicsordult szemeimből a könny. Egészen le van aszva, nyaka bekötözve, nyelvének pedig csak kis darabja van még meg, úgyhogy beszéde inkább mormogás. Egy ember, ki joghallgató korában arról álmodozott, hogy pari. szónok lesz, és kinek megmentését most már csak attól remélik, ha nyelvét tőből kivágják! Szegény, nem is engedte, hogy megcsókoljam. Talán pár hónapja van még hátra, s ezt, úgy látszik, holnaptól kezdve Sarkadon akarja tölteni; elképzelhetni, mily rossz hatással lesz édesapámra is e lassú haldoklás látása. Családja nagy, kis keresztfiammal, a 7-8 hónapos Dénessel mulatoztam azután. Isten őrizze meg őket! A kongresszus ösmerkedő estélyén, úgyis a Katzentisch mellé kerülve, nem is maradtam 10 óránál tovább, a hőséget nem állhattam tovább. Egyebek közt megösmerkedtem Hampellel, Szüllő, Turóc megyei tanfelügyelővel (ki azzal kuri- zált, milyen szép az az én - II. Józsefem'.21) stb., s találkoztam sok régi ösmerőssel. Csontosival brúdereztem. júl. 3. A kongresszus I. közgyűlésén szintén szép számmal jöttünk össze, s kivált 20 A Városligetben megrendezett 1885. évi Országos Kiállítás. 21 Az említett mű - Magyarország története II. József korában - Marczali Henrik munkája.
