Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 279 készültünk, s hála a Körös-völgyi Vasútnak, melyről lekésni lehetetlenség, meg is válthattuk odáig a jegyet. - Sz[ent]annán Simánd felé kocsit nem kapván, ott maradtunk, és Zorádéknál vacsoráltunk. Torma megtanította Zorádnét, hogyan kell hagymatokányt csinálni stb. aug. 29. Oláh szekeresünkkel korán továbbindultunk Sz[ent]annáról és Simándon át Kisjenőre mentünk. Itt - mindamellett, hogy az uradalmán átvonuló földhányásokra éppen József főhg. figyelmeztette Tormát, Szkála tiszttartó oly ímmel-ámmal ajánlotta fel a kocsit, hogy Torma el sem fogadta azt, hanem, miután az éppen álló piacon egypár oláh fátát megcsipdesett, egy magyar asszonytól - akitől pedig csak azt kérdezte, maga köti-e a harisnyáját - rendre utasíttatott -, saját előfogatunkon mentünk tovább Ágyára, hol Szkalak erdész megmutatván a római sáncot, megvendégelt; ami jólesett ugyan, de sok időnkbe került. Du. 3 óra tájban a livadai sánc felé kerülve Kisjenőn át ismét Simándra hajtattunk, hol megint beszóltunk Török Bélához, s aztán nemcsak pár pohár sört ittunk meg, hanem még egy lakodalmas menetet is ráértünk elkísérni a templomba, mert oláh fuvarosunk nem akart Sz[ent]annán kívül máshova vinni bennünket. Később kiderült, miért nem. Torma ugyanis mindig azzal faggatta, mennyiért visz ma bennünket Oradiára, s a fuvaros semmiért sem akart vállalkozni. Torma Aradot kérdezgette; Oradia azonban [Nagy]várad s ez ijesztette meg az oláht. Szépségesen visszatértünk tehát Sz[ent]annára Zorádékhoz. aug. 30. Reggel ismét jókor keltünk, s a sz[ent]annai határban levő Papokhalmát megnézvén, megint majd Simánd alá kerültünk, hogy az avar sáncot meglássuk. Arad felé térve, Zimándújfalunál szálltunk le még egypárszor, s végre 10 óra tájban Aradra érkeztünk. Kimaradásomért feleségem meg akart szidni, de nem tudott, mert összevissza csókoltam, s Mariska is pártomon állott. - A délutáni vonattal érkezvén Szekér Gyula, kimentem eléje. Két fiát most Temesvárra adja, hol Pontelly gondviselésébe ajánlottam őket. - Már együtt ért bennünket Torma, aki előbb akart ugyan jönni, hanem hát elnyomta az álom délután. A kis társaság nálam vacsoráit. aug. 31. A délelőttet még Tormával töltöttem együtt. Délben kikísértem a vasúthoz, melyen Geszten át egyelőre [Nagyváradra készült, Rómerhez. Megajándékozott pár értekezésével, s többet is ígért. A könyvtárakból küld könyvet ő is (Lóczy is), ameny- nyi kell; de már majd csak Mangoldnál maradok. Megígérte, hogy októberben ismét lejön, s a Kölcsey Egyesületben felolvasást fog tartani. Hitt, hogy Pesten fölkeressem, sőt el ne merjem őt kerülni stb. E pár napom nemcsak igen kellemesen tölt el, hanem sokat is tanultam. S útja eredményével - melyet, talán nagyon is udvariasan - részben az én helyösmeretemnek tulajdonított, ő is meg volt elégedve. Isten hozza őt mielőbb vissza! Délután találkoztam a mintegy két hét előtt kinevezett, s Aradra tegnap este érkezett Kuncz Elek igazgatóval. Ma az átadások napja volt. Én a 15 ezer kötetnyi törzskönyvtárról, a 20 darabból álló reálisk. földr. gyűjteményről s a 45 darabból álló régiségtárról adtam elismervényt. Az első benyomás nem éppen rossz; de nagyon pedánsnak látszik. szept. 1. S S hogy csakugyan pedáns, azt ma egész nap tartó konferenciánk bizonyítja,
