Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
278 Márki Sándor naplói I. 1882 tunk, s a vendéglőbe szálltunk. A vendéglős, aki enyedi deák volt valaha, ugyancsak megörült, mikor megtudta, hogy Aquincum kiásatójához van szerencséje. Mondtam is Tormának, hogy 1-2 akadémiai tagság mellett ennek a falusi kocsmárosnak öröme is beválik ám kitüntetésnek. NB. Torma - kit, nem úgy, mint e vendéglős, egypár úriember csak azért bámult meg, hogy főispánból tanárrá degradáltatta magát - mától fogva „vitéz hadnagy úr”-nak titulált, mert - hónap vége felé lévén - költségkímélésből uniformisba bújtam. Különben a söröket etc. ő fizette, úgy a kocsit is: már ez ellen nem lehetett fellebbezni. A sört - szívidegessége miatt - egészségi szempontokból itta. Reggelije rendesen 2 pohár sligovica; különben semmiféle szeszes és izgató itallal sem él; de annál nagyobb dohányos. Ebéd után Török Bélát látogattuk meg, ki a környéknek régiségekben való érdekes voltát feltüntető gyűjteményét - kérésemre - líceumunk számára ajánlotta fel, s hitt, hogy máskor bővebben is szemügyre vegyem a vidéket. Megadván Tormának a szükséges felvilágosításokat, Sz[ent]annára siettünk, hol a legnagyobb viharban ültünk vonatra. S mivel a vihar tovább tartott, javaslatomra Világoson, ahelyett, hogy a Kovaszinc táján elvonuló sánc megnézése miatt kiszálltunk volna, Borosjenő felé váltottunk újabb jegyet. Úgy gondolkoztunk, hogy odáig a zápor eláll, s még aznap továbbmehetünk Sikulára. Kissé tisztult is, de éppen akkor, mikor [Borosjjenőn kiszálltunk, újra „megeredt a zápor sűrű suhogással, / Csapkodva keményen a lombos akácot”.32 Gyalog kellett bemennünk és csuromvizesek lettünk. Az Arany vagy Mireny Sasnál azután beállítottunk a mulató honvédtisztekkel telt étterembe, mely csak úgy harsogott az egyébként jó cigányzenétől. Torma dühös volt, mert nemcsak bőrig ázott, de még csak szavát sem értette a kernyel. S még csak a sör is meleg volt. No, de megint lecsillapodott, s tréfált, adomázgatott, mint rendesen; hiszen nemcsak az Epigraphische Mittheilungennek stb., hanem a Borsszem Jankónak is munkatársa ő! - Elszállásolásunk is kedvre deríthette. A konyhából a szobalány szobájába, innen a mienkbe, s a mienkből a kövér kocsmáros hájdús nejének szobájába lehetett jutni. Mi azonban csak a magunkéban maradtunk, s aludtunk egy jó sort. aug. 28. „Hagyja már aludni az embert” - dörmögött Torma, midőn jókor reggel rákiáltottam, hogy keljen föl. De biz’, én felköltöttem, mert harangozták - ahogy véltem - az indulásra kitűzött 5-öt. A manó tudta, hogy [Borosjjenőben 4-kor szoktak már harangozni! - Erre annál több okunk volt beszélgetni, mert fölfedeztem, hogy a tegnapi esőben magammal hozott egyetlen cipőm is kiszakadt. Meg kellett hát várnom, míg foltot vetnek rá. - 6-kor végre elindultunk Sikulára, s ott, némi várakozás után, beszélhettünk is Bodányival. Igen szívesen fogadott, s két lánya, sőt a kis Andrea is bejött, akit azután össze is csókolgatott a „Vékony bácsi”. Bodányi azután kivitt bennünket a B[oros]jenő mellett mindjárt É-ra levő istvánhalmi vallumhoz, majd a jenei állomáshoz. Hitt, hogy 2-3 napra menjek ki hozzá, megnézni a határban levő régiségeket. - 11 óra tájban érkeztünk В [oros] sebesre, hol az általam előre értesített Jahn Vilmos vezetett el bennünket a [boros] sebesi Újváros végén emelkedő dombnál látható vallumhoz, melyben Torma a limes dacicus egy részét vélte fölfedezni. Visz- szatérve Nyisztor ügyvédet is Jahnnál találtuk. Ebéd után Tormán kívül engemet is erősen híván Jahn újabb kirándulásokra, vonatra ültünk, s Kovaszinc kedvéért Világosnál szállottunk ki. Egypár kérdésére azonban oly feleletet kapván az emberektől Torma, hogy a kirándulást feleslegesnek tarthatta, javaslatomra ismét Sz[ent]annára 32 Arany János: Az első lopás. Az idézett szöveg eredeti változata: „S megeredt a zápor. Sűrű zuhogással / Vesszőzte keményen a lombos akácot.”
