Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 275 aug. 16. Kis famíliámmal átmentem [Gyulaváriba Juliskáékhoz. Juliska itt holnapután estig marad, s azután egy napra Lajosékhoz rándul át Gyulára; nekem azonban már holnap haza kell mennem, mert Hidegh kijön Sarkadra. Különben is egész nap csak úgy szakadt az eső. aug. 17. De. átmenvén Gyulára, ismét meglátogattam múzeumában az öreg Mogyo- róssyt. Ebéden Lajosnál Terényi Abával. A vasútnál találkoztam Hideghgel, s vele együtt mentem haza Sarkadra, hol még aznap este kikocsiztunk a határba. aug. 18. Szekér Gyula megkérvén tegnap, hogy két fiát, Gyulát és Jenőt, kiket német szó hallás végett Iglóra, esetleg Pozsonyba akar küldeni, elkísérjem, az államvasutakhoz mérsékelt árú jegyekért folyamodtam. Du. Hideghgel és Pistával Bertinél pityi- zálgattunk. aug. 19. Otthon, Sarkadon az irodában javában nevettünk Imre adomáinak, midőn ipám táviratát kaptam, hogy szegény Laci308 ma reggel meghalt. A július 20-i szélütést, fájdalom, nagyon is gyorsan követte a második, mely az erős ifjúnak életét oly váratlanul kioltotta. A katasztrófa, úgy látszik, reggeli 4 órakor, öltözködés közben következett be. Laci, kissé okulva a júl. 20-i keserves példán, mostanában többet mozgott, marienbadi vizet ivott, s evégből korán kelt. Ma szintén. Midőn nadrágját vagy cipőjét fel akarta húzni, a kanapéra való leereszkedése közben, kétségtelenül szédülés fogta el, s bal oldalára dűlve, oly szerencsétlenül esett el a dívánnak kartámján keresztül, hogy lábaival a dívánra került, ő maga azonban - bal vakszemét a vaságyban megütve - a földre esett, éspedig arccal, kezeivel görcsösen fogózva az ágyba, melyről a takarót is magára rántotta. Szerencsétlenségre senki sem volt a szobában, melyben egyedül szokott volt aludni. Csak Vá 5-kor vették észre a bajt, midőn a szobalány a kapukulcsért ment fel hozzá az irodába. Ipám két cseléddel tette őt fel az ágyra, s akkor hóna alatt még érzett némi meleget. Nekünk 7 óra után táviratozott, mire viszont én táviratoztam Gyulára feleségemnek, ki oda ma reggel ment át [Gyula]- váriból, s képzelhetni, mennyire sírt szegény, midőn a délutáni vonattal hazajött Sarkadra, hogy a Nyékről szintén előhítt Tóni sógorral másnap délben együtt indulhassunk Aradra. - Szegény Spilka Laci 1857. január 22-[én] Aradon született; még kiskorában - szamárköhögés következtében - megpattanván szemének egy véredénye, nem látott tisztán, s e szembaj volt az ő átka. A négy alsó osztályt látogatta ugyan, s jó emlékezőtehetsége következtében puszta hallás után is sokat tanult; de utóbb már nem birkózhatott meg e föladattal. A pipa lett életének legfőbb öröme. Jó, szolid, sőt, egy irányban nagyon is szolid fiú volt, s előnyös tulajdonságai nagyon könnyen ellensúlyozták a hátrányosokat. Az utóbbi időben - az unalom mellett - véghetetlenül keserítette őt az a tudat, hogy önérzetes ember létére, gyógyíthatatlan szembaja miatt, egész életén át másokra legyen utalva. Amellett igen jól élt, s keveset mozgott. Halála előtt való nap különben - mint egy hónap óta rendesen - nem is vacsoráit, s este 11-ig a legjobb kedvvel beszélgetett, sőt sétált is. S reggelre már halálhírét kellett vennünk. Nyugodjál békében, szegény Laci! Arad, aug. 20. De. Sarkadon sorba állott mind a 9 Márki gyerek, s Pista valamennyiünk ne30a Spilka.
