Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 271 „Nem szégyelled magad? Margit nem sír!” - „Nem ám, mert nem tud beszélni” - magyarázza a gyerek. júl. 23. Feleségemmel bekocsiztunk a „hodály”-ba (Mezőhegyesre). júl. 24. 47 hónapos házasságunk napján szépen itthon, egymás mellett, mint akkor. Mariska koszorút hoz anyjának - s mikor észreveszi, hogy a koszorú már nem éppen kell, odaakasztja a Harcos, a vén komondor nyakába, s az büszkén sétál vele. júl. 25. Feleségemmel átmentünk Kaszaperre (M[ező] kovácsháza mellett) az öreg Ba- bóékhoz. Csinos tanyájok és parkjuk van, s a délutánt jól töltöttük. júl. 28. Sikeresen végzett ásítások, alvások, aludttejivások stb. után ma családi karavánommal hazajöttem. Itt vettem hírül, hogy Juliska néném valami egy hete keresett, de azt sem tudták megmondani neki, hol vagyok. júl. 29-31. Jegyzeteket tettem a helybeli minoritáknak 4000 kötetet meghaladó könyvtárában. Mariska tegnap a velem egy födél alatt lakó Hegedűs vasúti főmérnöknél volt ebéden. „Vigyázzon, le ne öntse magát!” „Vigyázzon, ki ne dűtse az ételt!” Stb. Mariska megunja a sok figyelmeztetést. „Ugyan, ne veszekedjék már Hegedűs bácsi, mint egy vén kakas!” - fakad ki végül. Hegedűs alig tudott tovább enni a nagy nevetéstől. Sarkad, aug. 1. Juliskával és Mariskával hazajöttem. Édesapám nem érezte magát egészen jól, de ez csak múló baj. Gyuláról Lajos és felesége, valamint Jani is kijött. Bertin és Imrén kívül Pistát és két nagyobb fiát is itt találtam. Szóval, aránylag szép számban töltöttük együtt az estét. Mi, Pistával itt maradunk e hónapban; Lajos és Jani már holnap megy. aug. 2. Édesapámmal meglátogattam Imrét és Mariskáékat. Utóbbiakhoz Csákyszigetre ma jött ki Greguss János és Gyulai László (utóbbi sógora lévén Nuszbeknek). Alkalmasint látni fogjuk nyomát - a Vasárn[api] Újság genre-képei közt. - Hallom, hogy pár hó előtt édesapám le akart mondani állásáról, mert Bertiék stb. telebeszélték fejét, hogy Szekér Gyula stb. áskálódásai következtében a gróf nyugdíj nélkül akarja őt megfosztani attól. Édesapám már el is ment volt Kétegyházára, hogy lemondását bejelentse, ott azonban semmit sem tudtak ilyes igazságtalan szándékról, s a gróf is oly szívesen fogadta, hogy azután szóba sem hozta a dolgot. Váljon mire való így keseríteni egy érdemekben megőszült embert, ki éppen az idén ötven éve, hogy szolgálja ezt a grófi családot?! aug. 3. A szegény Kökény tegnapelőtt beadta a kulcsot. Boldogult édesanyámnak kedvenc tehene volt. Lehetett valami 20 éves. Már ezelőtt 7-8 évvel mint öreg tehénért is 300 frt-ot ígért gróf Lázár, s édesanyám merő ragaszkodásból nem adta oda. Most azután ingyenbe ment el az öreg többi 11 társa mellől. Annál jobban megörült éjje- lenkint szabadjára eresztett láncos vén kutyánk, a Buksi, mikor magamhoz szólítot
