Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
262 Márki Sándor naplói I. 1882 ápr. 19. Szegény édesanyám elhunyténak ma van a hatodik évfordulója. Legyen áldva szent emléke! máj. 5. Minduntalan megernyedő krónikaíró kedvem furcsán érzi ilyenkor magát, mikor sok apróságra kellene kiterjeszkednie, de a krónikást cserbenhagyja memóriája. Majdnem oly kellemes állapot az ilyen, mint a foghúzás, amit ápr. 24-[én] szerencsésen elkövetett rajtam Kabdebo. A feleségemet fölszólították, hogy vegyen részt a Vöröskereszt javára rendezendő élőképekben, pl. a Kaulbach-féle Arbner Péterben; megígérte, de Arbner elmarad. Goldi§t még márc. 22-[én] tagjául választván a bukaresti akadémia, ismételve áldomásoztunk ennek a tiszteletére: ő pedig fizetett. Viszont itt nálam egyik-másik kollégával, pl. Polgárral, délutánonkint egy-egy kis aszalai, magyarádi vagy csak világosi mellett diskurálgattunk el. A veszedelmesen tiszta és derült májusi napokban szintén akadt idáig is egy-egy kis szórakozás. Megnéztük pl. a Kleeberg-féle állatseregletet, orrszarvút még úgysem láttam; tegnap majálison voltunk stb. Most 2-5-ig írásbeli érettségi vizsgálatokat tartottunk, s mivel ennek a díszteremben kellett történnie, nagy sebbel-lobbal pakoltam be a végre-valahára polcokkal teljesen ellátott szekrényekbe a még kinn heverő, s újabban adományozott könyveket. Piszkos, poros mulatság az ilyen. - Lukácsy Miklós ma nagy titok leple alatt újságolta, hogy a jövő év elején rá sem ösmerünk a tanári karra, oly nagy személyváltozások fognak abban véghezmenni; pl. hogy Svábyt is eltennék. Nono - talán mégsem megy az oly könnyen! Ámbár, hogy ily páriákkal sok minden megeshetik. Szegény édesapámnak is meggyűlt otthon a baja. Mert baj az egy idős emberre nézve, ha egy gróf úrfi kedvéért a rendesnél korábban kell reggeliznie, később ebédelnie s vacsorálnia, éspedig hétről hétre - mert a fiatal Dénes gróf a remetei vadászatok kedvéért mostanában mindig nála tartózkodik, s még vendégeket is csődít nyakára. Édesapám pedig e részben sokkal szerényebb ember, semhogy a maga érdekeit meg akarná oltalmazni. Saját kényelme nála mindig csak legvégül jön számításba, s néha éppen ki is marad abból. Ez a világ sora! Méltány! Még az is legyen?! S éppen mágnásgyerekeknél legyen? Hisz’ az ő tiszteletökre van e világ! - Édesapám egyébként ezt igen természetesnek tartja, s bizonyosan kevésbé búsul rajta, mint a tavasz szárazságán! Mariska megint rossz. Az íróasztalnál olvasok. „Add ide a léniát!” - szól hozzám Juliska. - „Ugyan mama, ne háborgassa most apját: látja, hogy dolga van!” Esténkint mindig kell mesélgetni, hogy elaludjék. Tömérdek mesét hallottam ugyan annak idejében édesanyámtól, de már bizony elfelejtettem a java részét; hát úgy improvizálok egészen újakat. így pl. Szúnyog Náci és Szúnyog Marci históriája a bikával meg a vasrúddal már valami egy év óta állandóan repertoáron van; a napokban egymásután legalább 10-szer kellett elmondanom, hogy harapta le Péter bácsinak az ujját a malac. „Milyen malac?” - Egy kis szőke malac. - „Hátha egy kis fekete malac harapná le, fájna neki?” - S ezer ilyen kérdés. - Tanulni szeret. Oda-odaáll anyjához, hogy „tanuljunk a Flóri-könyvbö\”. S anyja előremondja a verset, ő pedig utána. 2-3-szori elmondás után már tudja. Amellett valóságos Nótás Kata. Mindig dalol. S mennyit fecseg, kérdezősködik, hízelkedik! - Igaz, hogy amilyen kedves, ha jó, éppoly makacs, ha valami nem tetszik neki. Csakhogy ilyenkor jócskán ki is kap ám, éspedig nem csupán simogatásképpen! - Megbékülvén, annál inkább keresi kedvét annak, akitől éppen kikapott.
