Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József f Gyula város településtörténetének kezdetei 35 a Maros északi oldalán, az Erdélybe vezető út mellett, Sólymostól keletre (Tótváradtól északnyugatra) feküdt. A közelében, de a Makra-hegység másik, északi oldalán volt a csolti ág Zaránd megyei birtoka. Kaproncá- val szemközt, a Maros bal partján egy Bata („Kethbata”) nevű falu volt, amelyet 1367-ben a buksi apátság birtokai között soroltak fel.98 A Maros alsóbb szakaszán, Mondorlaktól keletre pedig egy Csőit (Csolta) nevű település volt, amely a pápai tizedjegyzékben az aradi káptalan birtokaként szerepel. 1477-ben pedig Solymos várához tartozó falvak voltak Lippától délre Felső-, Középső- és Alsó-Csolta.99 Ezekből az adatokból azt szűrhetjük le, hogy a Csőit nemzetség egy ideig a Maros egy ötven-hatvan kilométer hosszú szakaszára is kiterjesztette uralmát, és itt a későbbiekben a nyári szállás egy része maradt meg magánbirtokként tulajdonukban. Ehhez kapcsolható az az adalék, hogy a Kolozs megyei Ajtony (Ajtón) falu határában a középkor óta ismertek a Csőit helynevek (Nagy-Csolt- és Kis- Csolt-hegy, valamint Csolt-erdő). Györffy szerint e helynevekben a békési Csőit nemzetség alapítójának a neve élhet, és Ajtony bukása után kerülhetett kezére Ajtony e nyári szálláshelye.100 Valóban nem kizárható, hogy Bihar megye, illetve Sebesvár felől a későbbi Kolozs megyébe is átnyúlt a Csőit nemzetség uralmi területe. Ha Györffy előbbi feltételezése helyes, a Maros mentén is Ajtony leverése után jelenhettek meg a Csoltok. A helynevek alapján azonban Györffy még ennél is továbbmegy. Gö- mör vármegyében a Sajó völgyében (Gömörvártól északkeletre) a szláv birtokosraggal ellátott Csoltó helynév (1243) fordul elő, „nyári szálláshelynek a legalkalmasabb helyen”. Összefüggésbe hozza ezzel a délszlávok lakta Krizsán falu nevét, amelynek szerinte „Körös-vidékiek” jelentése is van. A gömöri Csoltó szálláspárját Borsod megyében, Miskolctól délre, a Sajó torkolatának tágabb környékén az először 1323-ban említett Vata (Watha) helynév jelzi. A Csőit nemzetség tagjainak gömör-borsodi birtoklása azonban egyelőre csak mint lehetőség említhető, és nem mint magyarázati kísérlet a Körösök-vidéki délszlávok X. századi telepítésére - fűzi hozzá megállapításaihoz Györffy.101 Feltevését gyengíti, hogy a Gömörben a XIII. századtól birtokosként szereplő Csoltóiak102 és a Csőit nemzetség kapcsolatára nincs történeti adat. A Csőit nemzetség elődeinek egykori gömöri birtoklását valószínűsítené Györffy szerint, ha bebizonyosodna, hogy Ajtony Vata rokona volt. Ugyanis Borsod-Gömör Szuha-völ- gyi részén az Ajtony nem az Árpád-korban birtokolt. Kapcsolatot teremthet Ajtony és Vata közt az az adat, mely szerint Ajtony a Nyírségből, a bihari dukátus területéről származott, amely Vata szállásföldjeit is felö98 Csánky: i. m. 767. 99 Uo. 761. és 768., TF I. köt 174., Márki: i. m. 198. 100 TF III. köt. 331-332. és István király és műve. 462. 101 TF II. köt. 462. Vö. még: 492., 521. és TF I. köt. 816. 102 A Csoltói családról: TF II. köt. 469. és 492.
