Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
36 Gyula város történetének kezdetei lelte.103 Ennek alátámasztására Györffy saját korábbi munkájára hivatkozik, amelyben azonban meglepő módon épp ellentétes nézetet fogalmaz meg: „nem támasztja alá semmi Laskai Osvát prédikációszövegét, amely a »Nyírbe«, a mai Nyírségbe valónak mondja” Ajtonyt.104 Vata szállásföldje ugyan valóban a dukátus területén volt, de nem a Nyírségben, és az is bizonytalan, hogy befolyási területe kiterjedt-e a Berettyótól északra fekvő részekre. A helynevek és a XIII-XIV. századi birtokokra vonatkozó adatok alapján, valamint Vata földvárának valódi helyét tisztázva arra az eredményre jutottunk, hogy a Csőit nemzetség a Sebes- és a Fehér-Körös mentén, ezenkívül még valószínűleg a Maros egy szakaszán folytatott legelőváltó nomadizálást. Amennyiben egy összefüggő uralmi területről beszélhetünk, amelyet Csőit és Vata mint igen tekintélyes nemzetségfők (vagy ami majdnem ugyanaz: törzsfők) a befolyásuk alá vontak, az semmiképpen sem korlátozódhatott egy megye területére. Ha azt nézzük, hogy a Csoltok territóriumán mely később felállított vármegyék osztoztak, akkor mindenekelőtt Bihar vármegyét kell kiemelni, beleértve ebbe Békés vármegyének csak a XIII. század elején különváló területét. Ezen a nagyméretű Bihar vármegyén is kívül estek a Kraszna és az esetleges Kolozs megyei, valamint a Fehér-Körös melletti zarándi nyári szállások, a Maros menti, később Arad megyéhez tartozó folyószakaszról nem is szólva. Ugyanígy csak részben fedi le a Csőit nemzetség territóriumát a bihari (később váradi) püspökség területe, amely szintén nem foglalta magába az előbb említett területeket. A Berettyó mentének területsávja viszont a püspökség és Bihar megye határain belül esett, s ez a tény arra enged következtetni, hogy északon esetleg a Berettyó vidékére is vagy legalább a Berettyóig kiterjedhetett a Csőit nemzetség befolyása alatt álló terület. Az ország más részein XIII. századi adatok tanúsítják Komárom és Szabolcs megyei birtoklásukat (ez utóbbiról alább lesz szó). A Sajó menti szállásváltás és a Csoltóiakkal való kapcsolatuk viszont kérdéses. A Csőit nemzetség (illetve törzsi állam, amely ugyan etnikailag nem lehetett egységes) hatalmát elsősorban Bihar vármegye és ezzel párhuzamosan a bihari püspökség felállítása fenyegette, amelyre talán már Péter vagy I. András királysága alatt, mindenesetre 1050 előtt került sor. Keleti irányból pedig a Gyula legyőzése (1003) után létrehozott erdélyi püspökség és Doboka vármegye vonta ellenőrzése alá Észak-Erdélyt, terjeszkedve a kolozsi és krasznai vidékek felé is.105 A Fehér-Körös mentén a Szent István által létesített egri püspökség zsombolyi főesperességének a területén valószínűleg már István idejében megszervezték Zaránd vármegyét, bár 103 Uo. 462. 104 István király és műve. 164. 105 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon. 475. és 482-486.
