Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József f Gyula város településtörténetének kezdetei 41 nemzetség, illetve Vata és népének egy része besenyő eredetű volt. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy e nomadizáló népesség nem lehetett nagy létszámú (de életmódja miatt létszámához képest nagyobb katonai jelentőséggel bírt), és ezért sok nyoma nem maradhatott. Ráadásul a besenyők nyelvéről olyan keveset tudunk, hogy gyér emlékei általában nemigen különíthetők el más török eredetű szavaktól, és ezért a helynevek közül jóformán csak a besenyő (saját nyelvükön „becsenek”) szó és változatai (Becsenek, Becse, Besnyő, Beseny stb.) vallanak bizonyosan erre az etnikumra. A besenyők egy része köztörök (többek szerint kipcsak típusú) nyelvet beszélt, de mivel a besenyő törzsszövetség két nép egyesüléséből jött létre - amint Györffy is utal rá -, egy részük bolgár-török (csuvasos típusú) nyelvű lehetett.120 Szembetűnő, hogy a Berettyó és a Körösök vidékének korai birtokosai között sok a török nevű, azonban kérdéses, hogy e birtokosok a magyarság török eredetű elemeihez tartoztak, vagy egy részük besenyő eredetű volt. A „becse” szó, illetve ennek változata („vecse”) két úri nemzetség, a Fehér- és a Fekete-Körös között birtokos Becse-Gergely121 és a Sártvány-Vecse vagy Sártiván-Vecse (török sary-tivan ,fehér sólyom’) tűnik fel. A Sártvány-Vecse és az egyező személynevek, illetve sorozatos birtokszomszédság alapján Györffy szerint vele azonosítható Zuard (Zovárd) nemzetség különös figyelmet érdemel, mert a Sárréten voltak birtokaik, valamint a Berettyó és a Sebes-körös mellett. Györffy e két nemzetség nevében csuvasos, bolgár-török sajátságokat mutat ki. A Zuard nemzetség három fő ága a Bodon vagy Vödön (török budun ,nép’), a Vécs (Bech), amelyből a Bessenyei család eredt, valamint a Fugyi ág. Itt a személynevek is árulkodóak, mint a Vécs (Bech), a Bodon (Vödön) és az Ináncs (köztörök eredetű méltóságnév és személynév) előfordulása. E nemzetség kezében találjuk Bajt is a Fekete-Körösnél, A Sártvány-Vecse nemzetség monostora a Heves megyei Poroszlón állt, vagyis ismerten besenyők lakta vidéken, a Zuard nemé a Sárréten (Szerepmonostora).122 A Sárréten szer120 Györffy: A magyarság keleti elemei. 188. Vö. még: Ligeti Lajos: i. m. 362-364., 506-511., Pálóczi Horváth András: Besenyők, űzök, kunok. In: Magyarrá lett keleti népek. Szerk. Szombathy V.-László Gy. Bp. 1988. 106-164., Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. 193-198., Ligeti Lajos: i. m. 362-364., 382-385., 506-511. és 534-537., Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században. Bp. 2000. 436-439., Kristó Gy.: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. 69-81. 121 Márki: i. m. 86., 260-261., Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. századközepéig. 234-248., TF I. köt. 576-577., Ligeti Lajos: i. m. 362-364., 382-385., 506-511. és 534-537. 122 Rásonyi László szerint a Tivan név eredetét tekintve valószínűleg besenyő totemnév volt. (Török eredetű magyar személynevek - Forrás. 1983/7. 84.) A Sártvány-Vecse nemzetségnek a Sárréten és Esztergom megyében Bajon nevű, a Zuard nemzetség Fugyi ágának pedig Ináncs nevű birtoka is volt Abaúj megyében. Karácsonyi: i. m. 941-945., 1061-1069., Györffy: A magyarság keleti elemei. 185., TF I. köt. 496., 514., 576-577. és 597., Ligeti Lajos: Régi török eredetű neveink III-IV. In: Ligeti L.: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. II. Bp. 1979. 455-456.
