Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
42 Gyula város történetének kezdetei zett birtokot (éppen Nadányt, valamint Füzesgyarmatot) a Barsa (török .tigris’) nemzetség egyik ága is. A Barsák (vagy Borsák) uradalmai Biharban a Fekete-, a Sebes-Körös és a Berettyó mentén húzódtak, valószínűleg ők építettek monostort Bátorban (Bátormonostora), egyik águk Kolozs és Doboka megyében is birtokolt.123 Valószínű a besenyő eredet a Kraszna megyében és az Alföldön is birtokos Káta (besenyő kataj ,vár’) és szóba jöhet az Agmánd (ha ősének neve valóban Okman volt) nemzetség esetében.124 Az Ákos nemzetség (a Berettyó, az Ér és a Kraszna folyók vidékén) török eredetű nevének korai előfordulása (1128 táján) „a besenyő felé mutat” Ligeti Lajos szerint.125 Mindenesetre 1327-ben a Berettyónál lévő Besenyőtelek falu az Ákos nembelieké volt.126 A felsoroltak közül a Sártvány-Vecse (illetve Zovard) és a Káta nemzetség besenyő eredetét véljük a leginkább bizonyítottnak. Györffy éppen az előbbi nemzetség nevén illusztrál jellemző bolgár-török hangváltozásokat, a szókezdő és szóközépi b>ß(v) változást. Ennek megfelelően a We- ech~Wech, Weche és Vödön személynév Bech, Beche és Bodon alakban is ismert. A Zovard vagy Zuard nemzetségnév pedig a szóközépi hangváltozásra példa (sabir>suvar), bár a szabir népnévből való eredeztetés vitatható. A szókezdő hangváltozást a Bota (török ,tevecsikó’), Bata>Vata névvel is szemlélteti, de mintha megfeledkezne arról, hogy éppen ő állítja: a besenyők egy része is a bolgár-török nyelvet beszélte, és ily módon a besenyők esetében is jellemző lehet ez a hangváltozás, nem csupán és általánosságban török eredetű magyar nevekben.127 A Csőit (helynevekben Csolta alakban is) név eredete bizonytalan, esetleg az arab-perzsa suhan (.uralkodó’) szóval hozható kapcsolatba, 123 Márki: i. m. 261., Karácsonyi: i. m. 226-233. és Békésvm. tört. II. köt. 115., 199. és III. köt. 101-102., TFI. köt. 496-497., 506., 512., 573., 598-599. Györffy szerint Békés megyében a XI. századra vezethető vissza a Zovárd-Sártvány és a Barsa nem birtokainak egy része. Nem mellékes az sem, hogy Csőit közvetlen közelében a Zuard és a Barsa nemzetség is szerzett birtokot (Füss, illetve Süvöltő). A Barsa nemzetség „ősi fészke” Bihar megye lehetett Györffy szerint, az Ákos nemnek pedig csaknem minden ága birtokolt e megyében a Berettyó vidékén. Györffy úgy véli, hogy a két nemzetség származásilag is összekapcsolható, mivel mindkettő hal képét viselte nemzetségi címerén, eltérően minden más magyar nemzetségtől. A Szent Isván-ko- ri birtokosok közül a Turul nemzetség a Berettyó völgyben és a nyíri részeken is birtokos volt. (Uo. 576.) 124 Györffy: A magyarság keleti elemei. 188. ésTF III. köt. 503., 507. 125 Ligeti szerint alighanem besenyő volt az az „Akus, dux Cunorum” is, akivel Szent László 1092-ben az Al-Dunánál harcolt. (Vö.: SRH I. köt. 414.) Ligeti L.: i. m. 459., Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 109-134. 126 TF. I. köt. 573. és 601. 127 A ß bilabiális zöngés spiránst jelöl. Györffy: A magyarság keleti elemei. 62-64. és Az avarok nyelve. 143. Róna-Tas András nem tartja elfogadhatónak a szuvar alak és a szabir népnév összekapcsolását. (A honfoglaló magyar nép. 177. és 186.) Vö. még: Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp. 1991. 304-305., Ligeti L. i. m. 468. Ligeti több személynevet sorol fel - köztük a Vata (Bota) és a Vajla (Bojla) nevet -, amelyek besenyő hangtani sajátosságokat tartalmaznak.
