Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
8 Gyula város történetének kezdetei olyan függelék volt régi helyneveinknél, mint az „-egyháza” vagy „-falva” utótag, amelyet később el-elhagyogattak hosszúsága miatt. A felhozott párhuzamok azonban nem elfogadhatók. Éppen a puszta falvak kaptak „-egyháza” toldalékot, amikor már csak az egyház maradványai álltak helyükön.4 A „-falva” utótagú helynevek példája sem alkalmas bizonyító erejű érv, mert a monostorok gyakran egy főúri nemzetség ősi birtokán a földesúri birtokközpont és egy már létező falu közelében épültek, nevüket az utóbbiakról kapták, nem feltétlenül a monostor alapítójáról. Karácsonyi úgy vélte, hogy Gyula esetében a kezdet a monostor volt, amely az alapítóról kapta a nevét, a település utóbb keletkezett a monostor körül, s így kapta ugyanazon nevet. Csakhogy éppen ez a sorrend kétséges, ez az, amit bizonyítani kellene. Karácsonyi elképzelése szerint a szerzetesek „irtották az erdőt, szárították a vizeket, ültették a gyümölcsfákat, és egy fél század múlva mosolygó, termékeny vidék közepén vidáman emelkedett az égnek a monostor templomának kicsiny tornya, de a hely is megnépesedett, földmívelést, ipart és tudományt tanulni gyűlt ide a magyarság”. A főúri nemzetségek monostorai azonban az alapító és nemzetsége vallási igényeit elégítették ki, s nemigen játszottak efféle gazdasági fellendülést és település képződését előmozdító szerepet.5 További eldöntendő kérdés, hogy milyen időhatárok között létezett „Julamonustra”, hogy I. Károly király végül is egy monostorban tett-e látogatást, vagy pedig egy „Julamonustra” nevű településen járt. Karácsonyi úttörő dolgozatában még kissé ingadozó a felelet. Előbb azt írja, hogy a hely még tán Károly ittjártakor is monostorral ékeskedett, majd valamivel arrébb már azt fogalmazza meg, hogy „az alapító Gyula ivadéka kihalt, talán a monostor is utána dőlt a tatárjárás forgatagában”. Békés megye történetét összefoglaló munkájában pedig kijelenti: „a gyulai monostor oly régen megszűnt, hogy birtokai a XIV. században már kézről kézre járnak”. Tehát a végkövetkeztetés az, hogy a király a Gyulamonostora nevű településen időzött, vagyis „Julamonustra” a település neve, s ily módon a későbbi Gyula első írásos említése 1313-ból származik. Az idősebb pályatárs, a már neves történész Bunyitay Vince még egyértelműbben fogalmazott: „a gyulai monostor 1313-ban már csak névleg létezett s kevéssel utóbb neve is megszűnt”.6 Amiatt jutottak végül is mindketten erre a meggyőződésre, mert az 1332-37-ből származó pápai tizedjegyzékekben 4 Kristó Gyula: Az -egyház(a) utótagú helynevekről. In: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 450-455. 5 Karácsonyi János írásai Gyula történetéből. 94. A „nemzetségi monostor” vagy helyesebben sajátmonostor jellemzőiről: Fügedi Erik: Sepelierunt eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor - Századok. 1991. 1-2. 35-67. 6 Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883. II. köt. 429. és III. köt. 457-458.
