Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József f Gyula város településtörténetének kezdetei 61 A ferencesek a város életében, a vallásosság és a mentalitás formálásában is komoly szerepet játszhattak. Templomuk patrociniuma arra utal, hogy tovább erősítették Gyulán a XIII-XV. században egész Európában általánosan felvirágzó Mária-tiszteletet. A kolostor templomán és a plébániatemplomon kívül még egy, az utóbbihoz hozzáépített javadalmazott kápolnáról van tudomásunk a XVI. század elejéről. Ez a Nagyboldogasz- szony Mennybevitele-kápolna, amelyet István deák építtetett a Boldogsá- gos Szűz Mária tiszteletére.203 A ferences vallásosság fókuszában Krisztus és az apostoli élet követése állt, a szegénység hangsúlyozásával. Az ő hatásukat ismerhetjük fel abban, hogy a várkápolnát az apostoloknak szentelték. Július I5-én ünnepelhette búcsúját, a középkori egyházban ugyanis ez a nap felelt meg az Apostolok oszlása ünnepnapjának. A lakás és a reprezentáció céljára szolgáló palota mellett a főúri családok általánosan igényt tartottak a várakban a magánkápolnára is, amely kiemelte hitéletüket a köznép vallási életének keretet adó egyházi szervezetből. A várkápolnát szintén használták temetkezőhelyként, a gyulai várkápolnában nyolc, erősen megbolygatott állapotú sírt hozott felszínre a régészeti feltárás.204 A ferencesek közreműködésével jöhetett létre és lelki vezetésükkel működhetett a beginák, azaz Szent Ferenc harmadrendjének közössége és szeretetháza a városban. Bár a források „moniales”-nak nevezik őket, nem voltak apácák, nem tettek fogadalmat és nem vonultak vissza a világtól, hanem közösen igyekeztek jámbor, keresztényi életet élni és karitatív feladatokat (pl. betegápolás) ellátni. A betegekről és szegényekről gondoskodó ispotály létesítése a mezővárosi fejlődés egyik biztos ismérve, mert a társadalmi differenciálódást, a szegénység problémájának megjelenését tükrözi.205 Gyulán a plébános kezelésében álló ispotályhoz egy meglehetősen nagy méretű, Szent Eleknek szentelt kápolna csatlakozott. Edesszai Szent Elek élete hasonlatos Szent Ferencéhez abban, hogy ő is gazdag szülők gyermeke volt, mégis szegénységben, koldusként élte le életét. Betegek, koldusok, beginák és begárdok, zarándokok, vándordiákok védőszentje volt. Gyakran választották patrónusnak beteg és lelkileg elesett személyek ápolására alakult közösségek, vagyis például éppen az ispotályok.206 A gyulai ispotályt először 1523-ban említik, így legfeljebb a XV. század végére vagy második felére datálható a felállítása.207 203 I. m. 227-228. 204 Karácsonyi: A békésgyulai római katolikus plébánia története. 22., Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. köt. Bp. 1977. 45., Fügedi E.: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. 89-91. Parádi Nándor: i. m. 205 Fügedi E.: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. 86-88. 206 Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Vál. Madas Edit. Bp. 1990. 148-150., Szentek lexikona. Szerk. Zala Mária. Dunakönyv Kiadó. 1994. 207 GyO 82. Az 1518-ban említett fürdő az ispotályhoz hasonlóan a városiasodás jelzője. (GyO 67.)
