Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
60 Gyula város történetének kezdetei a várudvar nyugati oldalán a palota, amelynek gótikus belső terei kivételesen jól rekonstruálhatók.199 Tehát ekkor már földesúri székhely, rezidencia funkcióját is betölthette a vár. Felépítésével Gyula végképp kiemelkedett az uradalom többi településeinek sorából. A vár felépülte jelzője az addigi és egyben elősegítője is lett a mezőváros további fejlődésének. Az 1435-ben elhalálozott Maróthi Jánosnak köszönhető a ferencesek Gyulára telepítése is. 1409-ben már megkapta az engedélyt XII. Gergely pápától arra, hogy gyulai uradalmában Vári faluban Szent László tiszteletére ferences rendi kolostort építhessen. Három évig tartó török fogságból kiszabadulva, 1419. július 22-én Firenzében már arra kért engedélyt, hogy a Váriban fából elkészített kolostort átépíthesse kőből. Kérését V. Márton pápa 1420. február 23-án teljesítette. Az új kolostor végül is Gyulán épült fel, és egyházát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. (A templom hossza 35, szélessége 10, a szentélyrészben 7 méter volt.) Létezéséről először 1452-ben értesülünk.200 Az újabb egyházi intézmény fontos előrelépést jelentett Gyula városiasodásának szempontjából. A gyulai ferencesek a rendnek a Szent Ferenc-i eszményeket szigorúbban értelmező, ezért obszervánsnak nevezett ágához tartoztak. A kolduló rendekről közismert, hogy általában a városokban építették fel kolostoraikat, az obszervánsokra azonban ez nem érvényes, ők lehetőleg igyekeztek elkerülni a városokat. így Maróthi és családja kívánságának tudható be, hogy Váriból hamarosan Gyulára költöztek a ferences barátok, ahol a család rezidenciája volt. A ferenceseknek tehát elsősorban a kegyúri család vallási igényeit kellett kiszolgálniuk, amit az is mutat, hogy egyházaik a korábbi nemzetségi monostorok funkcióit is betöltötték.201 Arról nem maradt fenn adat, hogy a Maróthi család Gyulán élt tagjai hová temetkeztek, de azt tudjuk, hogy a vár későbbi úrnőjét, Frangepán Beatrixot és leányát, Erzsébetet a barátok templomába temették el.202 199 Parádi azzal számolt, hogy az első építési szakaszban épültek a trapéz alakú belső vár külső falai a négyszögletes kaputoronnyal, valamint a külső vár, délnyugati és északkeleti oldalán egy-egy négyszög alakú bástyával. Úgy vélte, hogy lakóhely céljára eleinte csak az udvar nyugati sarkában emelt épületrész szolgált. Feld István azonban kimutatta, hogy nem volt ilyen saroképület, hanem az egész nyugati oldalt beépítették egyidejűleg. Végül egy U alakú palota készült el, amelyhez a keleti oldalon a kápolna csatlakozott. Az északi oldal eredeti állapota viszont nem rekonstruálható. (Feld István: A gyulai vár építéstörténete a középkorban. Előadás a Castrum Bene Egyesület V. Vándorgyűlésén. Gyula, 1999. máj. 14-16. és újabban: A gyulai vár a középkorban. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár T. Szeged, 2000. 257-281.) A várról és a birtokos családokról vö. még: Havassy Péter: A gyulai vár. Gyula, 2008. és A gyulai vár és uradalma. Bp. 2013. 200 Karácsonyi: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I—II. köt. Bp. 1922-1924. II. köt. 70-71., GyT I. köt. 49-50. és Implom József: A gyulai törökzugi ásatások. In: Implom József összegyűjtött kisebb írásai... 11-19., Németh Csaba: Maróti János, a gyulai vár építtetője. Gyula, é. n. (2007). 60. /Múzeumi Füzetek 1./ 201 Vö.: Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. 57-89. 202 Szerémi György: Magyarország romlásáról. Ford. Juhász László. Bp. 1979. 62.
