Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József J Gyula város településtörténetének kezdetei 43 mint a magyar Zolta (olvasata szólta vagy szulta) név.128 Vata nevét eredeti alakjában őrizték meg a források Kraszna megyében Bathasomliwa (1259), vagyis Vatasomlaja és a Marosnál Bata (Kethbata) helynevekben.129 Nem figyeltek fel viszont arra, hogy a dömösi prépostság birtokainak összeírásában 1138-ban szintén szerepel egy Bata (ill. Botha) nevű falu. Gerlától délkeletre, a Fehér-Körös bal partján, Gyulavarsánd közelében volt. Fontos tény, hogy e birtokon, amelyet bizonyára Vatától vettek el, az összeírás szerint jelentős lótenyésztés folyt.130 (Alább látjuk majd, hogy Szerhet falu 1232. évi határjárásában is fölbukkan Bata földje.) Nem általánosan ismert, hogy a korábban ellenséges besenyőkkel a X. század folyamán jó kapcsolat alakult ki, és „a magyar-besenyő együttműködés a X. századi magyar külpolitika egyik legszilárdabb elemének bizonyult”.131 Taksony nagyfejedelem, akinek felesége besenyő volt, a 955 után nyugatról fenyegető német támadással szemben védekezésre rendezkedett be, lezárva a nyugati irányú kalandozásokat. A német veszéllyel szemben a Dunától és a Kárpátok keleti oldalától a Donig terjedő területen élő besenyő törzsek harcosait hívta az országba.132 Anonymus Gestája is beszámol a besenyők földjéről jött, „vezéri nemzetségből való” Thonu- zoba Magyarországra költözéséről, megemlítve, hogy Taksony a Kemeji részeken, az abádi révnél adott neki szállásföldet. Thonuzoba volt Örkénd apja, akitől a Tomaj nemzetség származott.133 A X. század második felében történt nagyobb arányú besenyő beköltözés eredményeként létrejött jelentős besenyő településterületek egyike tehát a Tisza Heves megyei szakaszánál, az abádi rév környékén volt. A Kemeji részek néven emlegetett terület itt, a Tisza bal oldalán húzódott, de különösen a Tisza másik oldalán tanúsítja számos helynév a besenyők egykori jelenlétét.134 128 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. „Solt” és „Csőt” címszavak. Az 1074- ben Salamon király ellen harcoló besenyők vezére Zultan (Zolta) volt, de ez már a besenyő név magyar alakja lehet. (SRH I. köt. 395.) Vö.: Györffy: A magyarság keleti elemei. 114. és 187. 129 TF I. köt. 519. Lásd még a 98. jegyzetet. 130 Lásd a 109. jegyzetet. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a XIV. század közepén a Baranya (később Tolna) megyei „Bata”, vagyis Báta(szék) egy részének, amely akkor a szekszárdi apátság birtoka volt, Besenyő volt a neve („possessio Bese- neu que est in Bata”), és itt besenyőkre utaló helynevek is fennmaradtak. (Györffy: A magyarság keleti elemei. 153. és Kristó Gy.: Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. 59.) 131 Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szeged, 1996. 16. Vö. még: Kordé Zoltán: A magyarországi besenyők az Árpád-korban - AUSz 90. 1990. 3-21. 132 Makk F.: i. m. 19., Györffy: A magyarság keleti elemei. 108-110. és 192-199. 133 SRH I. köt. 116-117. Thonuzobáról: Györffy: i. m. 109-110. és 168., Pálóczi Horváth: i. m. 119-121., Bagi Gábor: A Thonuzoba-féle besenyő település - Jászkunság. 1993. 26-29., Bollók János: A Thonuzoba-legenda történelmi hitele - Századok. 1979. 97-107. és Még egyszer Thonuzobáról - Századok. 1982. 1078-1090., Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához - Századok. 1982. 1060-1078. 134 Györffy: i. m. 158-160. (Lásd a térképet is.)
