Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József J Gyula város településtörténetének kezdetei 37 vannak olyan adatok is, amelyek arra utalnak, hogy egy ideig Zaránd is Bihar megye része volt.106 Dél felől, a Maros mellett az Ajtony leverése után felállított nagy Csanád vármegyével (amelyből utóbb vált ki Arad megye) és a keresztény vallást terjesztő Gellért Csanádi püspökkel, másrészt a nyugat felől szomszédos szolnoki területről érkező hittérítőkkel is lehetett konfliktusa Vatának, illetve nemzetségének.107 A Csőit nemzetség kiterjedt uralmi területének ismeretében érdemes a törzsi helynevek elhelyezkedését is újra megvizsgálni e területen.108 Most már tudjuk, hogy nem elegendő a későn megszervezett Békés vármegyére irányítani a figyelmünket. Igaz, hogy ennek területén is találunk néhány törzsi helynevet Csőit és Gerla közelében, a törzsi helynevek karéja azonban Békés megye határán kívül húzódik e két birtokközpont körül, dél és kelet felől, tehát Zaránd és Bihar vármegyék területén. Gerlától déli irányban a Fehér-Körös két oldalán sűrűsödnek a törzsi helynevek, ott vannak a zarándi ispáni vár birtokai is. Gerlától és Csolttól keletre, a Fekete-Körös és a Berettyó között, illetve különösen a Sebes-Körös mentén látunk nagyszámú törzsi helynevet, valamint a bihari vár várbirtokai közül is sok található ezen a részen. Figyelemre méltó, hogy Csőit és Gerla körül a magyar törzsnevek közül egyedül a Kürt nem fordul elő. Nem magyar etnikumra utal öt Varsány és egy-egy Berény és Tárkány. (A besenyőkkel kapcsolatba hozható helynevekről alább lesz szó.) E jórészt XIII-XIV. századi forrásokban felbukkanó törzsi helynevek keletkezése a királyi vármegyék és várispánságok megszervezésére, a XI. századra megy vissza. Az új keretek kiépítésében nemcsak a törzsfőktől, nemzetségfőktől elvett területekre, hanem emberekre is (katonákra és dolgozókra egyaránt) szükség volt. A Csőit nemzetség esetében a törzsfői hatalomra valló, igen nagy méretű, összefüggő territóriumnak a széttördelése is elsőrangú cél lehetett. A téli és nyári szállások egy része megmaradt ugyan a nemzetség kezén, de azt látjuk, hogy ezeket a Sebes- és a Fehér-Körös mentén egyaránt igyekeztek elvágni egymástól, s ezzel hosszabb távon a nomadizáló életmód feladására is kényszerítettek. A Csoltok egy territórium uraiból magánbirtokok uraivá lettek. Az újonnan kialakított territoriális egységek, a vármegyék és a püspökségek már a királyi hatalom bázisát képezték. A Csoltok ural106 Uo. 470-474., TF I. köt. 574., Zsoldos A.: i. m. 234. 107 Kristó: i. m. 459-462. és Magyarország története 895-1301. 100. és 118-119. Kristó itt utal arra, hogy Gellért és Szolnok ispán nem véletlenül voltak a felkelés áldozatai. Vö. még: A XI. század története. 42-43. és 114-115. 108 A törzsi helyneveket térképen is ábrázolják: TF I. köt. 495. és 575., Györffy Gy.: A magyar törzsnevek és törzsi helynevek. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk. Kovács L.-Veszp- rémy L. Bp. 1997. 221-235., Török Sándor: Mi volt a neve a három kabar törzsnek? - Századok. 1982. 986-1059., Kristó Gy.-Makk F.-Szegfű L.: i. m. Vö. még: Kristó Gy.: Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. 38-44. és A magyar állam megszületése. 269-275., valamint Törzsek és törzsi helynevek. In: Tanulmányok az Árpád-korról. 422-442.
