Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
38 Gyula város történetének kezdetei mi területéből hasítottak ki a bihari és zarándi várszervezet kiépítésekor, ezen kívül egyházi birtokosok is részesedtek belőle. (A Fehér-Körös közelében fekvő Bata falu a dömösi prépostság, a Maros menti Bata a buksi apátság birtokaként tűnik fel.)109 A Sebes-Körösnél olyan királyhű előkelők is kaptak birtokot, mint a Hont és Pázmány testvérek. A Csoltok a továbbiakban magánbirtokos főurakként, állami tisztségek viselőiként voltak tagjai az uralkodó rétegnek. Bár territóriumuk nagy részét szétszabdalták, s magánbirtokként maradtak meg egyes részei, 1046-ban még a kezükben volt Sebesvár Bihar vármegyében (bizonyára a környező vidékekkel) és a későbbi Kraszna vármegye területe is uralmuk alatt állhatott, mert ott csak a XI-XII. század fordulója körüli évtizedekben került sor a királyi vármegye megszervezésére.110 Uralmi területük nagyobb részén azonban már szűkítette és sértette hatalmukat a vármegye- és az egyházszervezés előrehaladása. Kristó Gyula már 1965-ben felvetette azt a lehetőséget, hogy Vata és Békés megye lakosságának egy része besenyő eredetű volt. Hivatkozott arra, hogy a Bíborbanszületett Konstantin császár művében olvasható besenyő fejedelemnévsor az egyik besenyő törzs vezetőjeként említi Bota nevét. A nyelvészeti elemzések szerint a török eredetű Bota (Bata) név szabályos megfelelője a magyarban a Vata név.111 Györffy szerint viszont nem bizonyítható egyértelműen a Vata név besenyő eredeztetése, mert ez a hangváltozás (szókezdő b>v) a magyar nyelv török eredetű szavainál is megfigyelhető. Kristó a nagyszentmiklósi kincsre is utalt, amelynek török nyelvű feliratán is olvasható a Bota név, és a kincs Németh Gyula véleménye szerint besenyő eredetű. A nagyszentmiklósi kincs eredetének, tulajdonosainak, feliratainak kérdése azonban vitatott, ezért nem foglalkozunk vele, csak arra utalunk, hogy Györffy újabb hipotézise a kinccsel kapcsolatban Kristó feltevését egyáltalán nem zárja ki.112 Végül Kristó IV. 109 Szabó Dénes: i. m. 132. és 204. Lásd még a 98. jegyzetet is. 110 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon. 487-488. 111 Megjegyzések az ún. „pogánylázadások” kora történetéhez. 37-39. (Tanulmányok az Árpád-korról. 94-96.) 112 Györffy legutóbb azt a véleményt fejtette ki, hogy amennyiben a nagyszentmiklósi kincs a késő avarok vezető rétege számára készült, görög nyelvű felirata egyértelműen török nyelvre vall, bár a görög betűkkel való átírás miatt biztosan csuvasos ogur-bolgár jellegzetességre utaló sajátosságok nem mutatkoznak benne. Ezután azt próbálja bizonyítani, hogy a késő avarok zöme a bolgár-török nyelvjárást beszélte, amelynek jellemzője volt a szókezdő b>w (bilabiális spiráns) hangváltozás. E változással ugyan Németh Gyula nyomán török eredetű magyar nevekben is számolhatunk, s erre hozza fel Györffy példaként a Sártiván-Vecse (Sártvány-Vecse) nemzetségnevet, melynek első elemében (sary-tivan .fehér sólyom’) a csuvasos s hang perdöntő. Ide sorolja a Vata nevet is, mely a török Bota szóból ered, és kapcsolatban állhat a nagyszentmiklósi kincs Wotaul és Wojla névpárjával. Györffy úgy véli, hogy az említett hangváltozás meglehetett a Pontus- melléki onogurok egyik nyelvjárásában, amelyet a késő avarok, a volgai bolgárok déli, eszkil törzse, a dunai ►
