Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
Almási Tibor f Gyula és uradalma a xiv-xv. századi okleveles adatok tükrében 173 jának számító Békésnek a papja is csak 15 garast fizet, Sarkadé 14-et, Gyarmaté 12-t, míg a terület meghatározó fontosságú nemzetségének, a Csoltoknak otthont adó Csőit település papjára - amely helységet forrásunk a Tola apát faluja megnevezéssel illeti8 - ugyancsak 15 garas fizetési terhe hárul. E helyi jelentőségükben kiemelkedőnek mondható falvak mellett a szintkülönbség érzékelése érdekében érdemes egy pillantást vetni az átlag szintjét megtestesítő települések sorára is, köztük például Csabára, ahol a pap 6 garast, Gyomára, ahol 5-öt, továbbá Szeghalomra és Ványára, ahol 3-3 garast köteles tizedként fizetni.9 A Gyula korai történetére fényt vető szegényes forrásinformációk közül egyetlen mozzanatra érdemes itt utalni még, nevezetesen az 1970-es évek elején zajlott törökzugi ásatás során megtalált temploma- lapfalra, amelyet a régészek egyértelműen az első gyulai plébániatemplom maradványaként értékeltek, noha beláthatóan csábító lehetőség kínálkozott volna összefüggést teremteni e romok és a Julamonustura formában ismert 1313. évi okleveles adatok között.10 Monostorra utaló nyomok azonban egyáltalán nem kerültek elő. A plébániatemplomról viszont azt lehetett megállapítani, hogy az a XIV. század elején épült, szerkezetében a román kori templomépítészet gyakorlatát követő, egyhajós, félköríves szentélyzáródású, karzattal rendelkező építmény volt, meglepően nagy - 22,5x8,8 m-re kiterjedő - belső méretekkel. A templom maradványainak helyén Árpád-kori előzmények nem voltak kimutathatók, az építés ideje 1300 körüli időre becsülhető. Gyula korai története vonatkozásában itt elsősorban az a körülmény érdemel figyelmet, hogy a pápai tizedlajstromban környezetéhez képest az 1330- as években kiugró nagyságúnak látszó jövedelmi viszonyokat tükröző adat mellé odaállítható egy olyan, a megtalált plébániatemplom méreteiben kifejeződő régészeti forrásinformáció is, amely harmonizál az előző ismerettel, s így valószínűsíti, alátámasztja és hitelesíti azt. Templomának méretei alapján az 1330-as években Gyula lehetett olyan mé8 Vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp., 1963. 504. 9 A tizedjegyzék vonatkozó szakaszának adatai magyar fordításban is fellelhetők: Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba, 1981. 47. (28. szám) (a továbiakban: Kristó Gy„ Békés m.) 10 Jankovich B. Dénes: A gyula-törökzugi templom feltárása. Békési Élet 1982/4. 415-426. A középkori Gyula topográfiai kérdéseivel kapcsolatban összefoglalóan 1. Dusno- ki-Draskovich József: Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV-XVIII. század). In: Uő„ Nyitott múlt (fentebb, a 3. számú jegyzetben idézett tanulmány- kötetében), 70-91. Új megközelítését és eredményeit elfogadva, ugyanakkor Gyula problematikáját más alföldi városokkal kapcsolatos topográfiai kérdésekkel is ösz- szefüggésbe állítva: Blazovich László: Dél-alföldi városok a 14-16. században. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár Tibor. Szeged, 2000. 17-40., különösen 26-29.
