Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
174 Gyula város történetének kezdetei retű, illetve vonzáskörzetű település, ahol a hívők lelki szükségleteinek kiszolgálásáról gondoskodó pap jövedelme jelentékenyen felülmúlta a térségben működő plébánosok jövedelmi szintjét. Mindennek kapcsán legalább három további körülménnyel kapcsolatban érdemes észrevételeket megfogalmazni. Egyrészt egy pillanatra vissza lehet kanyarodni a sokáig Gyulára vonatkoztatott, s legkorábbinak tekintett 1313. évi okleveles adatokra. Mert Dusnoki-Draskovich József helyes felismerései révén Gyula korai története szempontjából ugyan kétségtelenül „elvesztek” ezek az első megfogható, határozott támpontok - hiszen bizonyosan Gerla történetére vallanak -, ám ez semmilyen értelemben nem jelenti azt, hogy Gyula ekkoriban ne létezett volna, vagy ne lett volna már éppen jelentékeny erőt és nagyságot képviselő település. Az ekkoriban emelt templom mérete nagyon is arra utal, hogy a XIV. század elején az átlagosnál komolyabb lélekszámú és nagyobb gazdasági erővel rendelkező lakosság meglétét indokolt Gyulán feltételezni. Ezzel összhangban az is jól belátható, hogy az 1330-as évek magasabb papi jövedelmének szintjét nem néhány éves, hanem néhány évtizedes - alapjában sikereket és eredményeket hordozó - településfejlődési folyamat előzhette meg. így 1313-ban, amikor I. Károly király a közelben, Gerlán tartózkodott, bizonyosságként kell létező településként Gyulára tekintenünk, legfeljebb az sajnálható, hogy nélkülöznünk kell az ennek közvetlen alátámasztására szolgáló írott forrásadatokat. Nehéz szó nélkül elmenni azon sajátos körülmény mellett is, hogy Gyula egész Anjou-kori történetére teljes homály borul. Az adatok csak az 1380-as évek végén kezdenek majd feltünedezni, sorjázni pedig inkább csak a XV. század folyamán. Illuzórikus lenne hihető várakozásokat ébreszteni az iránt, hogy a levéltári forrásokat illetően egyébként valóban gyengén feldolgozott Nagy Lajos-korból majd az Anjou-kori oklevéltár előrehaladásával érdemleges adatok sora fog előkerülni. Afelől mindazonáltal nem lehetnek kétségeink, hogy Gyula ebben az időszakban is élni tudott az ország kedvező belső viszonyai közepette fennálló, gyarapodási perspektívákat kínáló fejlődési lehetőségekkel. A XIV-XV. század fordulójáról ismert írott adatokból feltáruló kép kellő alapot ad annak a feltételezésnek, hogy a település az Anjou-korban fokozatosan a környező településhálózat lokális központjává formálódott, noha e folyamat eredőit, összetevőit és fázisait írott emlékek hiányában nem tudjuk közelebbről felvázolni. Nincs ismeretünk Gyula és közelebbi térsége birtoklástörténetéről sem, a bizonyosság erejével csak annyit tudunk kijelenteni, hogy Gyulát és uradalmát Zsigmond király támogatásuk fejében 1387-ben az ország akkori legtekintélyesebb csa-
