Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
172 Gyula város történetének kezdetei alapításkori kezdőpont kereshető, hanem ekkor ott már egy olyan felépített, létező, működő monostorral van dolgunk, amely alkalmas volt arra, hogy az uralkodó fogadására képes és arra méltó reprezentatív hely legyen. Ez a körülmény pedig legalább annak a felvetését indokolttá teszi, hogy az adatunkban megörökített monostort a környéket uraló nemzetség valamely fontos szakrális helyeként, központjaként szemléljük. Márpedig ebből az is következik, hogy létesítésének a lokális múlt elhomályosult viszonyaiban gyökerező előzményei kapcsán feltételezzük, hogy azok néhány, de legalább egy-két évtizeddel korábbi kezdetekhez köthetők. Mindez a lehetőség azonban a helyzet pillanatnyi állása alapján immár csak Gerla település, illetve Gerla-monostor egyházas hely vonatkozásában érvényes, de semmi esetre sem Gyulát illetően. Gyula újból meghatározandó első írott említését valójában nem egy jogi természetű tényt rögzítő oklevélben, hanem a pápai tizedsze- dők által 1332-1337 között összeállított, a hazai egyházas helyek papi jövedelmeit jegyzékbe foglaló számadáskönyvben7 találjuk meg. Az itt olvasható egysoros információ arról tájékoztat, hogy a Gyula (Gúla) falubeli Péter pap a maga jövedelmei alapján pápai tized gyanánt 20 garast tartozik megfizetni. Régóta köztudott, hogy ezek a szűkszavú közlések nem elsősorban önmagukban rendelkeznek nagy jelentőséggel, bár számos esetben ez sem elhanyagolható, hiszen a tizedlajstrombeli bejegyzés egyszersmind gyakran az adott település első írott előfordulását is jelenti. Ezzel együtt is azonban az adatsorrá rendezhető információtömeg hordoz óriási értéket, mert megengedi a statisztikai alapú megközelítést, és lehetővé teszi, hogy sokféle összehasonlítás alapján következtetéseket tegyünk egy-egy térség vagy lakott hely gazdasági erejére, termelő népességének a számára, az egyes települések nagyságára és fejlettségére. Gyula esetében mindkét értelemben méltatható a bejegyzés fontossága. Mint első ismert írásos említés az „elveszített” 1313-hoz képest mindössze 20 évnyi különbséggel teremt új „origót”, ugyanakkor megengedi az összevetést környezetével, így más, a mai Békés megyéhez tartozó településekkel. A második, a viszonyításon alapuló mozzanatot illetően meglepetéssel szolgál, hogy a gyulai Péter pap által fizetendő tizednek a mértéke tágabb vidékén a legmagasabb szintet képviseli. Igen beszédes, hogy a térség hagyományos központ7 Kézirata: Vatikáni Levéltár. Cam. Ap. Collect. Nr. 183. Rationes collectoriae. Nr. 1771. (Fényképei: MNL, DF 92 450.) Kiadása: Vatikáni Magyar Okirattár. 1/1. Pápai tized-sze- dők számadásai 1281-1375. Rationes collectorum pontificorum in Hungária 1281— 1375. Bp., 1887. [újabb kiadása: Bp., МЕТЕМ, 2000.], a mai Békés megye településeit illetően 1. különösen 45., 50-51. oldalak. A tizedlajstrom földrajzi vonatkozású feldolgozása: Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása а XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve I—II. + térképkötet. Bp., 1891-1892.
