Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
Almási Tibor f Gyula és uradalma a xiv-xv. századi okleveles adatok tükrében 171 nek, más, további iratfeldolgozások bevonására is szükség volt a szemle teljesebbé tételéhez. Többszörösen is kézenfekvőnek látszott, hogy az Anjou-kori oklevéltársorozat főszerkesztőjeként mindenekelőtt a magunk kiadói vállalkozásában nézzünk utána a további adatoknak.5 E sorozat figyelme ugyanis kiterjed valamennyi, az Anjou-kori Magyarországon keletkezett vagy arra vonatkozó, fennmaradt és ismert oklevélre, a közölt iratkivonatokban pedig szerepelnie kell az összes névadatnak, így Gyula vonatkozásában is teljes körű szűrés volt elvégezhető. Noha az 1350. évig 3-4 kötet még előkészületi fázisban van, de nyersanyaguk így is áttekinthető volt, a keresés ezzel együtt sem járt semmilyen eredménnyel. A Gyulához elvezető, mindössze 2 találat ugyanis nem más, mint az 1313. évet feldolgozó kötetben fellelhető, emlegetett I. Károly-féle oklevelek, amelyeket helyesen ezután Gerlára kell vonatkoztatnunk. Utolsó lehetőségként annak az oklevél-válogatásnak az áttekintése maradt, amely a Békés megyével kapcsolatos középkori oklevelek legteljesebb összeállításán az 1990-es évekig munkálkodó Kenéz Győző tudós levéltáros kézirati hagyatékában maradt, s amely ma a Békés Megyei Levéltár őrizetében található.6 Ez a gyűjtemény egyrészt lehetővé tette az 1350 előtti, az Anjou-kori oklevéltár lapjain már szemle alá vett forrásanyag ismételt ellenőrzését, másrészt pedig azoknak a XIV. század második feléből fennmaradt okiratoknak a vizsgálatát is, amelyekre eleddig még nem terjedtek ki az Anjou-kori oklevéltár feldolgozó munkálatai. Ez a kísérlet is teljesen eredménytelennek bizonyult; 1387 előtt egyetlen olyan irat sem akadt, amelyben Gyula neve előfordult volna. Mindez ugyan meggyőzően igazolta Veress Endre gyűjtésének alaposságát, egyszersmind azonban azt is meglehetős bizonyossággal kimondható megállapítássá tette, hogy Gyula Anjou-kori történetére nézve mai tudásunk szerint nem rendelkezünk semmiféle okleveles adattal. Ha pusztán az okleveles forrásadottságokból indulnánk ki, az iménti szemle negatív eredménye alapján óriási különbség állna elő a korábbi, az 1313-as év kapcsán Gyula-monostorról valló ismeretre alapozódó kép, és az Anjou-korra nézve tökéletesen hallgatag állapot valósága között. Szinte egy évszázadnyi idő „kiüresedését” kellene veszteségként elkönyvelnünk, minthogy az 1313. évi adatban nem egy 5 Leírását 1. fentebb, az 1. számú jegyzetben. 6 Kenéz Győző gyűjtése az Árpád-kori kezdetektől a középkori magyar állam 1526-os elbukásáig terjedő időszakra a Békés megye mai határai között található területre, s az ott elhelyezkedő településekre vonatkozó iratanyagra összpontosul, függetlenül az adott térségnek a középkorban érvényes megyebeosztásban elfoglalt helyére, hovatartozására. Az egyes dokumentumok feldolgozásaként Kenéz Győző gyűjteménye vagy terjedelmes regesztákat, vagy teljes szövegű magyar fordításokat tartalmaz.
