Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén
Szatmári Imre f Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén 151 kifejezetten az alapfalak feltárására irányuló ásatásunkon sem került elő. Az itt lévő temetőből viszont 65 sírt tártunk fel, s megtaláltuk a temetőt kerítő árkok egyes részeit is. A templomhely kiemelkedésén átkutatott kb. 30 méter átmérőjű terület közepén lévő „üres” rész valószínűleg a templom alapozásának az évszázadok során végbemenő erózió következtében teljesen eltűnt helyét jelöli ki. A sírokban csupán késő középkori leletek voltak, de a lelőhelyen előforduló Árpád-kori kerámiadarabok bizonyítják, hogy a település Árpád-kori alapítású volt, amely a késő középkorban is létezett. Pusztulása szintén a XVI. század közepe táján következhetett be, hiszen területét már 1558-ban, 1567-ben és 1579-ben is pusztaként említették. A falu árván maradt templomának helyét még 1729-ben is mutogatták, s egy-egy 1805-ben, 1822-ben és 1859-ben készített kéziratos térképen is feltüntették. A település neve minden bizonnyal a falu templomának védőszentjére, Szűz Máriára utal, de meg kell említeni, hogy az okleveles említésekben egyszer sem az egyértelmű Boldog(asszony)falva, hanem következetesen Bodogfalwa szerepel.55 (17. kép 1-4.) GYULA 258. LELŐHELY, TÉGLÁS-HALOM A z egykori településről nagyon keveset tudunk. Területén, a mai Gyulát Elektől elválasztó határvonal gyulai oldalán lévő kiemelkedésen, először Juhász Irén figyelte meg a mélyszántással megbolygatott Árpádkori templom és temető helyét. Ezt követően a gyulai határ teljes egészét átfogó régészeti topográfiai munkák keretében csak 1992-ben sikerült újra azonosítani a lelőhelyet, annak környékét és a templom, illetve temető helyét is. Megállapítottuk ekkor, hogy a lelőhely, amelynek közepén a templomhely is található, az átlagostól kisebb területű, s egy délről észak felé haladó, napjainkra meglehetősen feltöltődött aljú folyómedernek a keleti magas partján található. A folyóvölgy összeköttetésben van az alsóbb szakaszon elhelyezkedő györkei faluhellyel, s ez is bizonyítja, hogy a középkorban e folyómeder a jelentő5S Huszár 1822. 54. szelvény; Szatmári 1996a. 61-66; Szatmári 2005. 101-102; MRT IV/4. Gyula 8. sz. lelőhely, Szatmári Imre 1985,1986,1987,1988. évi helyszíni szemléje, Gábor-Sőregi-Szatmári-Szántó-Vágó 1992. évi terepbejárása. 18. kép Gyula 258. lelőhely, Téglás-halom. Az Árpád-kori falu és templomának helyszínrajza
