Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)

Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén

128

Gyula város történetének kezdetei

helyének vagy kialakulásának meghatározása szempontjából a régészeti topográfia módszere által nyerhető információk összessége. A régészeti terepbejárás során ugyanis egy-egy lelőhelyen leginkább nemcsak egy, hanem akár több régészeti kor emlékanyaga előfordul, hiszen az adott hely több korban is alkalmas lehetett az emberi megtelepedésre, és ahol az emberek letelepedtek, ott - legalábbis az újkőkortól kezdődően - égetett agyagedényeket is használtak, me4. KÉP

Árpád-kori (XI-XIII. századi) kerámiadarabok.

1: fazekakból származó, vízszintesen bekarcolt vonallal, vonalköteggel, hullámvonalköteggel díszített perem- és oldaltöredékek,

2: jellegzetes peremkialakítású, oldalukon esetenként szintén bekarcolt vonalakkal díszített, cserépbográcsokból származó töredékek

(MRT 6. 291, 294. nyomán)

lyeknek darabjai napjainkig fennmaradtak. Ezeket a töredékeket lehet tehát a mai felszínen - például a szántásban - megtalálni. Koruk meghatározásának alapja pedig az, hogy a kerámiakészítés módja koronként változott, például az agyag soványításában, az edények formáiban, díszítésében, égetésében egyaránt.

Egy adott korszakra vonatkozó kérdésben tehát természetesen csak az adott korszakba sorolható leletanyagokat és lelőhelyeket vehetjük figyelembe. Ha például - mint ez esetben - csak egy település, jelesül Gyula