Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén
Szatmári Imre f Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén 127 A fenti módszerek természetesen egyéb hasznos módokon is gazdagíthatok: légi régészet útján készített fotók, víz alatti kutatások, vagy a társtudományok egyéb eredményeinek bevonása, például a természettudományos vizsgálatok igénybevétele útján. Az évtizedekkel ezelőtt elkezdődött tervszerű régészeti topográfiai munkáknak köszönhetően Békés megye területéről ismerjük az egy megyére eső régészeti lelőhelyek közül a legtöbbet. Elkészült és megjelent az egykori szeghalmi,1 a szarvasi,2 a békési járás, illetve Békéscsaba köz- igazgatási területének3 régészeti feldolgozása, továbbá folyamatban van a régi sarkadi, illetve gyulai járások területének összefoglalása.4 A hozzávetőlegesen Békés megye északi felét jelentő fenti területekről a régészeti topográfiának köszönhetően jóval több mint 6000 régészeti lelőhelyet ismerünk. A régészeti topográfia módszereinek legfontosabb eleme azonban napjainkban is a terepbejárás, amelyet nem pótolhat semmilyen más módszer, s amely során a legtöbb régészeti lelőhely válik ma is ismertté. (3. kép) A régészeti terepbejárás azt a közvetlen célt szolgálja, hogy a mai felszínen előforduló régészeti leleteket (leggyakrabban régészeti korú kerámiatöredékeket) a lehető legnagyobb számban összegyűjtsük, előfordulási területüket térképen jelöljük, és tisztítást követően e leletek korát elsősorban tipológiai módszerekkel meghatározzuk, vagyis minden egyes darabot valamely ismert régészeti korba soroljuk. Ezek után érthetővé válik, hogy miért fontos különösen egy-egy, középkori oklevelekben említett, és akár napjainkban is létező település 3- KÉP A régészeti topográfia legfontosabb módszere, a régészeti terepbejárás (Stibrányi 2012. 13. 28. ábra nyomán) 1 MRT 6. 2 MRT 8. 3 MRT 10. 4 MRT IV/4.
