Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén
126 Gyula város történetének kezdetei Az itt látható két képen kitűnően látszik, hogy míg a folyóvölgyekben a sötét foltokkal jelölt régészeti lelőhelyek szorosan követik a kanyargó folyómedret, és annak partját szinte teljes egészében elfoglalják (2. kép i), addig a nagyobb, jelentősebb folyóvölgyektől távoli területeken e sötét foltokkal jelzett régészeti lelőhelyek teljesen rendszertelenül helyezkednek el, igazodnak a domborzat alakulataihoz, s húzódnak a nagyobb kiemelkedések tetejére, lejtőibe vagy a kisebb, lefolyástalan, vizes területek mellé (2. kép 2). E második kép arra is jó példa, hogy mekkora különbség van a régészetileg feltérképezett és feltérképezetlen területek közötti információk tekintetében. A Gyulát Kétegyházától elválasztó határvonal északi, gyulai oldalán ugyanis bejártuk a területet, így ott igen sok régészeti lelőhelyet lokalizálhattunk (a képen sötét foltok jelentik a régészeti lelőhelyeket), a határvonal kétegyházi oldalán azonban nem volt még szisztematikus terepbejárás, így ott nem is ismerünk régészeti lelőhelyeket, holott a gyulai oldal tanulságai alapján egészen biztos, hogy a kétegyházi oldalon is ugyanolyan sűrűségben kell régészeti lelőhelyekre számítanunk. Természetesen ugyanez érvényes a szomszédos eleki területre és az országhatár keleti oldalára is. Érdemes ezért néhány szót szólni a régészeti lelőhelyek lokalizálha- tóságának, lokalizálásának legáltalánosabb módjáról. Nem pusztán azért, mert ezzel az egész környék csaknem összes régészeti lelőhelyét meg lehet találni, fel lehet kutatni, hanem azért is, mert ez az átfogó kutatás teszi kizárólag lehetővé egy-egy középkori település helyének megállapítását, sőt az oklevelekben említett falvakkal való azonosítását is. A régészeti lelőhelyek tudatos, tervszerű, szisztematikus gyűjtésének, dokumentálásának, meghatározásának, sőt értelmezésének összefoglaló folyamatát a régészeti topográfia elnevezéssel jelölhetjük. A régészeti topográfia ugyanis az a régészeti tevékenység, amikor egy-egy területen, földrajzi egységben a régészek a felszíni jelenségek (többnyire az ott előforduló régészeti leletek) alapján az egykori megtelepedések helyét (régészeti lelőhelyeket) dokumentálják a földrajzi környezetben elfoglalt helyük szerint, a különböző korábbi adatok felhasználásával. Legfontosabb módszerei:- a szakirodalmi adatgyűjtés (korábbi kutatások, híradások, stb.),- a múzeumi (irattári, adattári, fotótári, leltári) adatok felhasználása,- a levéltári kutatás (oklevelek, iratok, térképek adatainak azonosítása),- a régészeti terepbejárás (a terepen felszíni leletgyűjtés és dokumentálás),- az összegyűjtött felszíni leletek meghatározása, régészeti korokba sorolása,- valamennyi adat összefoglaló feldolgozása, könyv alakban való megjelentetése.
