Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)

Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén

Szatmári Imre f Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén

125

Ami e terület földrajzi környezetét illeti, elmondható, hogy a térségnek mind napjainkban, mind a középkor folyamán meghatározó folyója volt a Fehér-Körös és a Fekete-Körös, határának déli felében viszont nagyobb, víz nélküli területek találhatók, s a folyószabályozások előtt is ez volt itt a jellemző. Gyula környékének geográfiai viszonyai tehát kettősséget mutatnak: a Körösök ártere elválik a Maros hordalékkúpjától. Az előbbiek mentén állandóan jelen volt az éltető felszíni víz, s számítani kellett a folyók rendszeres, gyakori áradására. A felszíni természetes alakulatok is a folyómedrekhez igazodtak, annak rendszerébe illeszkedtek, s követték a folyómedrek felszínt befolyásoló változásait. Az utóbbi területen, vagyis a Maros hordalékkúpján viszont az élő felszíni vizek nem voltak jellemzőek, a terület nagy körzetben víztől távoli térségeket ölelt fel. A felszínre sem a folyómedreket követő hátak voltak a jellemzőek, hanem a magasabb fekvésű, elsősorban a szél által alakított, rendszertelen előfordulású és szabálytalan formájú kiemelkedések.

Ezek a földrajzi adottságok természetesen meghatározzák a régészeti lelőhelyek előfordulását: az érmedrek, folyóvölgyek partján, illetve árvizek esetén is kiemelkedő hátakon, szárazulatokon volt emberi megtelepedésre alkalmas hely, a Maros hordalékkúpján viszont nagyobb számban, de rendszertelenül helyezkednek el a különböző korú régészeti lelőhelyek, az őskortól egészen a késő középkorig.

1

2, KÉP

Régészeti lelőhelyek a folyóvölgyekben és a Maros hordalékkúpján.

2

1: a Gyepes vidéke

2: Gyula és Kétegyháza határvonala