Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről
Liska András f Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről 119 és temetkezések vannak többségben, és csak kevesebb, településre utaló adat vált ismertté. Ennek az oka egyrészt a szisztematikus belterületi régészeti kutatás hiányában, másrészt a véletlenszerűen előkerülő régészeti adatok múzeumba jutási esélyének sajátosságaiban keresendő. A másik aránytalanság a kevesebb Árpád-kori és a sokkal több késő középkori adat mennyisége között figyelhető meg. Az előkerülési sajátosságok magyarázatán túl fontos megjegyezni, hogy a mozaikszerű elterjedést mutató Árpád-kori jelenségek pillanatnyi hiányát nem szükségszerű tényként kell elfogadni, hanem a kutatási irányok tudatos kiválasztásával kell törekedni a lappangó adatok felderítésére. A most rendelkezésre álló adatok alapján Gyula város kezdeteinek régészeti forrásait elsősorban a Törökzugban kell keresni. A törökzugi templom első fázisa építéstörténetileg valószínűleg az Árpád-korra keltezhető. A mintegy 22 méter hosszú, szokatlanul nagyméretű templom megépítésének igénye szoros összefüggésben lehetett a közelben elhelyezkedő, Árpád-kori és késő középkori leletanyaggal jellemezhető településekkel, amelyek pontos kiterjedése csak a lakott területeken kívül eső részeken ismert. Az Árpád-kori településmaradványokat a közelben, annak az egykori Fehér-Körös ágnak a két partján kell keresni, amelynek az É-i partjára építették az említett törökzugi templomnak már az első periódusát is. Az egykori folyómeder D-i partján a Németváros húzódik, amelynek sűrűn beépített, és régészetileg gyakorlatilag nem kutatható utcái minden bizonnyal az Árpád-korban eredeztethető és a középkorban virágzó település helyén alakultak ki. Ezt a települést övezték azok a forrásokkal adatolható további falvak, pl. Ajtósfalva, Szélhalom, amelyek idővel egybeépülve lettek a középkori mezőváros felemelkedésének közreműködői. Ezzel párhuzamosan a város belterületének K-i részén, a törökzugi templom által kijelölt központtól távol, egy stratégiailag jól magyarázható területen építették meg a gótikus téglavárat a XV. század folyamán, egy újabb települési gócot képezve. A város mai belterületének két ellentétes pontján kialakult településkezdemények a XVI. századra gyakorlatilag összeépültek, és váltak a környék legmeghatározóbb városává. Időközben a városközpont súlypontja a XVII. századra teljesen áthelyeződött a mai belvárosi katolikus templom környékére, ahol a török korban dzsámivá átalakított Szent Elek kápolna és ispotály épülete mellett egy karcsú minaret is emelkedett, és amely még az 1722-ben, Leopold Franz Rosenfeld mérnökkapitány által készített, nagy pontosságú ábrázoláson is szerepel. Mindezeket figyelembe véve el kell fogadunk, hogy egyelőre sok kérdés marad nyitva Gyula kezdeti történetével kapcsolatban. A fenti gondolatkísérlet is több helyen megkérdőjelezhető, éppen a belterületi régészeti adatok hiányosságai miatt. A jövőben a most felvetett problémák megoldását célzó szisztematikus régészeti kutatással, esetleg ásatások kezdemé-
