Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről
120 Gyula város történetének kezdetei nyezésével és főleg a város területén napvilágra kerülő régészeti emlékek felelősségteljes módon történő múzeumba juttatásával lehet elősegíteni a még jelenleg hiányzó adatok összegyűjtését. A fenti összefoglalás vezérfonalának sorsszerű meghosszabbításaként, 2013 augusztusában, jelen tanulmány kéziratának lezárását követően, egy eddig ismeretlen Árpád-kori lelőhely került napvilágra Gyulán, a Törökzugban. A Budapest körúton egy optikai vezeték építésének földmunkáit figyelemmel kísérő régészeti megfigyelés során, egy alig 40 cm szélességű, és kb. 70-80 cm mélységű árokban, mintegy 50 méter hosz- szan Árpád-kori és késő középkori edénytöredékeket figyeltünk meg a kitermelt földben, egy jól körülhatárolható részen. A lelőhely valószínűleg elkülöníthető a tőle DK-re, alig 200 méterre lévő Gyula 3. sz. régészeti lelőhelytől, a középkori plébániatemplom területétől. Az újonnan megtalált régészeti lelőhelyet К felől ugyanaz a régi, ma már alig érzékelhető folyómeder határolja, amelynek azonos oldali partjára támaszkodik a közeli templom területét magában foglaló lelőhely is. Sajnos régészeti objektumhoz nem lehetett kötni az előkerült leleteket, amelyek között több Árpád-kori cserépbogrács karakteres peremtöredéke is szerepelt. A keltezés tekintetében rendkívül fontos, hogy az ilyen, és hasonló típusú cserépbográcsok használati ideje а XIII. században lezárult.36 Természetesen hiteles feltárás hiányában ezt a néhány maroknyi Árpád-kori bográcstöredéket önmagában nem nyilváníthatjuk a korai településtörténet „hiányzó láncszemének”. Azonban az itt részletezett leletek előkerülése még egyszer aláhúzza a város belterületén szükséges, szisztematikus régészeti kutatások jelentőségét, és a történeti szempontból frekventált területeken tervezett földmunkákhoz kapcsolódó régészeti feladatellátás fontosságát. 36 Takács 2012. 241.
