Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről
106 Gyula város történetének kezdetei tudott elkülöníteni, amelyek közül a román stílusú templomépület megépítéséhez és bővítéséhez, illetve átalakításához összesen három periódus tartozott. Az eredetileg is tekintélyes méretű, a közvetlen környék hasonló korú templomai közül a legnagyobb, mintegy 22 méter hosszú templomhajó apszisához előbb két oldalkápolnát építettek, majd később a templomhajót is meghosszabbították Ny-i irányban. Ez utóbbi templomépület teljes elbontását követően egy tágabb kitekintésben is hatalmas méretű, háromhajós kialakítású, gótikus templomot emeltek. Az 50 méter belső hosszúságú és 18,5 méter széles templom apszisa a nyolcszög három oldalával záródik, az épület mindkét oldalát támpillér alapozások tagolják. Mivel a támpillér alapozások nem mutatnak egységes képet, valamint az egyik alapozásban egy gótikus bordatag töredékét találta az ásató, ez alapján is legalább még egy, a gótika korában történt átépítésre következtet.16 Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a templom feltárása szinte kizárólag a falak által határolt területre szorítkozhatott, ráadásul az 1971-es és 1978-as feltárások között eltelt idő alatt a lakótelep építéséhez kapcsolódóan a templomépület területén több olyan bolygatás is történt, amely bizonyos részeket teljesen megsemmisített. így nincs hiteles adat arról, hogy a templom D-i falának alapozásában dokumentált hiátus minek tulajdonítható, illetve, hogy a templom Ny-i részéhez kapcsolódott-e valamilyen toronyalapozás, mert sem a D-i, sem a Ny-i irányban nem folytak régészeti kutatások. A gótikus periódus szentélyét sem sikerült teljesen feltárni, mert az ma is a templom helye mellett haladó műút alá húzódik. Külön említést érdemel a gótikus periódus DNy-i falszakaszának a többitől teljesen eltérő alapozása. Az ásatást végző régész szerint a mélyebb fekvésű, ingoványosabb területen az alapozást egyforma cölöpöknek a sárga színű, homokos altalajba történt süllyesztésével oldották meg úgy, hogy a cölöpök közé vízzáró agyagréteget döngöltek. A feltárás leletanyaga elsősorban az előkerült mintegy 395 sírból és a szelvényekben lelt szórványokból származik. A templombelső teljes területét gyakorlatilag elborították a középkori temetkezések, amelyek számát Jankovich-Bésán Dénes minimálisan 1000 körülire becsüli.17 A leletanyag legjelentősebb darabjai az aranygyűrűk, amelyek közül egy Anjou-liliom- mal díszített példány különösen figyelemre méltó (4. kép). Előkerült egy olyan, feltehetőleg Limoges-ból származó, zománccal díszített kis bronz szobrocska, amely valószínűleg egy körmeneti keresztet ékesíthetett eredetileg. A temetkezésekhez köthető tárgyak többsége XIV-XVI. századi, ám az ásatási tudósításban olvashatunk egy olyan településobjektumról, egy gödörről, amelyből kizárólag XIII. századi edénytöredékek kerültek 16 Jankovich-Bésán 1982. 419. 17 Jankovich-Bésán 1982. 419.
