Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről
Liska András 5 Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről 107 elő.18 A templom teljes területét a régészeti feltárás után visszatemették, és a földben rejlő maradványok megőrzése érdekében beépítetlenül hagyták. A templom alapfalainak helyét a felszínen még az 1979-ben befejezett ásatást követően betonból készült burkolóval jelezték, 2009-ben pedig egy emlékkő került elhelyezésre, amely a feltárt templom méreteire hívja fel az arra járók figyelmét. 2003-ban egy közvilágítást szolgáló földkábelt fektettek le a templom alapjainak közvetlen közelében, régészeti megfigyelés mellett. A vezetéket egy már korábban, az 1970-es években megépített földkábel nyomvonalát újra kiásva, annak az árkába helyezték el, ám így is nagyon sok régészeti lelet került elő a többször átforgatott talajból. A temetőhöz köthető, szórvány embercsontok és középkori ezüstpénz mellett számos edénytöredék, köztük néhány Árpád-kori példány is előkerült, sajnos csak szórványleletként. Már az 1970-es években lezajlott feltárás közben felmerült az ötlet, hogy vajon a két jól ismert, 1313-ban keltezett oklevél adatai alapján feltételezett, titokzatos Gyulamonostora romjaira bukkantak-e Törökzugban. Sajnos sem az építéstörténeti megfigyelések, sem az előkerült leletanyag nem támasztotta alá, hogy a törökzugi templom épületéhez Károly Róbert 1313. évi látogatása idején tartozott volna monostor.19 A román stílusú periódus első templomának keltezését az ásatást végző Jankovich-Bésán Dénes a beszámolójában óvatosan kezeli. A pontos kormeghatározásra alkalmas leletek híján az igen tekintélyes méretű, mintegy 22 méteres hajóhosszúságú épület keltezése a környéken feltárt, hasonló stílusú templomépületek adatainak összevetésével lehetséges. 4. KÉP Anjouliliommal díszített aranygyűrű GYULA 564. LELŐHELY, JÓZSEFVÁROSI TEMETŐ A város jelenlegi belterületének Ny-i szélén van a lelőhely, közvetlenül a Csabai út ÉK-i oldalán, az itt húzódó házsor mögött. A temető egész területén, vagyis 500 méter hosszan és 200-400 méter szélesen gyűjthetők Árpád-kori és főként késő középkori edénytöredékek. A lelőhelyünk 18 Jankovich-Bésán 1982. 420. 19 Dusnoki-Draskovich 2000. 72.
