Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről
Liska András f Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről 103 augusztusában a Kállai Éva utcának a Földvári István és Nürnbergi utca közötti szakaszán Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek kerültek a felszínre. A kolostor maradványa már a feltárásokat megelőzően ismert volt, először Bél Mátyás említette a XVIII. század második felében a romot. Scherer Ferenc szerint a németvárosi templom építésekor, a templom alapozásához szükséges kövek egy részét a ferences templom akkor még látható maradványaiból kibontva nyerték.8 Mogyoróssy János 1872-ben szerette volna megvásárolni azt a szőlőtelket, amelyen akkoriban a romok még láthatók voltak. Az akkori tulajdonos, Kern Márton viszont úgy hitte, hogy a területen, a romok alatt biztosan nagy értékű kincs van, ezért megfizethetetlenül magas árat kért a szőlőért, és a rokonaival még abban az évben átforgatta a romokat a vélt kincs után kutatva. Sok helyen megtalálta a falakat, ám azok olyan vastagok voltak, hogy nem tudta szétverni őket. Ezért kiadta felesbe, így nagyon sok követ sikerült még akkoriban kitermelni.9 A falak pusztulása az 1890-es években tovább folytatódott, tulajdonképpen a filoxérajárvány eredményeképp. Kern Márton szőlőjét teljesen kipusztította a íiloxéra, ezért a telek egyik felébe új szőlőt telepítettek, a földet és a romokat teljesen átforgatva. A telek másik fele akkor már Kempf Józsefé volt, aki veteményesnek és lucernaföldnek használta, így ez a rész megőrződött az 1930-as évekig, amikor Implom József az első régészeti feltárást végezte a lelőhelyen, az alapok egy részét épségben feltárva.10 Implom 1931-ben és 1934-ben kutatta a ferences templom és rendház maradványait, az ásatások eredményeiről rendszeresen beszámolt a Békésmegyei Hírlap hasábjain. Tudósításaiból kiderül, hogy teljesen tisztában volt a kolostor történeti adataival, és már a feltárás megkezdésekor egyértelműen azonosította a romokat a ferences templommal. A történeti források alapján ide temették Corvin János lányát, Corvin Erzsébetet, és itt volt a sírja Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak is. Implom a temetkezési helyeket is tudatosan kereste az ásatáson.11 Sikerült csaknem teljesen feltárnia a közel 40 m hosszúságú templom alapfalait, illetve a hozzá kapcsolódó rendház épületeinek egy bizonyos részét (2. kép). A régész az előkerült maradványok jelentőségét hangsúlyozandó a gyulai ferences épületek párhuzamaként a szegedi ferences templomot említette. A fent ismertetett előzmények szerint a romok több telken helyezkedtek el, így a kutatást az is megnehezítette, hogy a terület aktuális tulajdonosától milyen engedélyt sikerült beszerezni az ásatáshoz. Implom ásatásának talán ez a körülmény volt a legnagyobb kerékkötője, hiszen nem volt alkalma a romok teljes felületét megnyitni. A feljegyzések szerint az 8 Scherer 1938. II. 159. 9 Mogyoróssy 1882. 27-28. 10 Szatmári 1994. 410. 11 Szatmári 1994. 416.
