Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

A csehszlovák-magyar lakosságcsere történetéhez - Így látta a rimaszombati körzeti megbízott a csehszlovák - magyar lakosságcsere-egyezményt (Boross Zoltán tanulmányát közli Kugler József)

gal egy nemzetiségi tömbben éltek. Az így keletkezett "álszlovákok" azonban az 1948. februári események után, a szocializmus világában visszatértek magyar nemzetiségükhoz: tehát az egész reszlovakizációs eljárás teljes csődöt mondott.' A 200.000 magyar egyoldalú kitoloncolásának elutasításától feldühödött szlovák nacionalizmus az addig is elkövetett embertelenségeken túl egy hazai, "belső" áttelepítést indított el. Ez volt a Szudétaföldre szállított magyarok "munkaerő mozgósítása". Ennek során 22.000 magyar parasztot és munkást mozdítottak ki otthonából, az egykori zsidó deportálásokhoz hasonló módon, télvíz idején, kézi csomagjaikkal együtt, vagonokban vitték őket az elnéptelendett Szudétaföldre.

8 Ott a magyarokat már cseh nagygazdák várták, akik a volt német birtokokból jelentős területekre tettek szert. A magyar munkaerőt tetszésüknek megfelelően kiválogatták és a németektől elvett majorságokba szállították. A 22.000 magyar Szudétaföldre történő áttelepítése azonban politikai fiaskóval végződött. Az időközben konszolidálódott viszonyok folytán, majd pedig a magyar-csehszlovák politikai egyezmény után a magyarok 90%-a visszatért eredeti lakóhelyére, ahol, bár volt otthonukat már szlovák telepeseknek adták át, a rokonságnál meghúzódtak, majd különböző sikanériákkal a saját házaikat is birtokba vették. A csehszlovákiai magyarok belső áttelepítésének kezdete volt az első ok, ami miatt a lakosságcsere-egyezmény 1947 őszén és 1948 év elején majdnem fél évig szünetelt.

9 ' A reszlovakizációs felhívást a csehszlovák kormányzat, ill. a Slovenská Liga 1947. június 17-én bocsátotta ki. Célja mindenekelőtt a felvidéki magyarság lélekszámának adminisztratív úton történő csökkentése volt. A felhívás hatására 1946 nyarán 300-350 ezer szlovákiai kérte "önkéntesen" szlovákká nyilvánítását. (Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban. In: e f Lapok 1988/2-3. sz. 53-62.). 8 A deportálásokat főleg 1946. november 15-től 1947. február 23-ig hajtották végre. A magyar kormányzat addig nem volt hajlandó megkezdeni a lakosságcsere tényleges lebonyolítását, amíg a csehszlovák fél fel nem függesztette a magyarok Szudéta-vidékre történő elhurcolását. (Szabó Károly i. m.) 9 A Szudéta-vidékre elsősorban azokat a magyarokat költöztették, akik nem éltek a reszlovakizálás lehetőségével és nem szerepellek a Magyarországra áttelepítendők listáján sem, továbbá nem volt jelentősebb ingatlanvagyonuk. (Dokumentumok a szlovákiai magyarság történtéből. In: e f Lapok 1987/10-11., 49-58.)