Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)
Honismeret, helytörténet - Glück Jenő: Az egykori Bánkút község tragédiája a 19. sz. közepén
A galíciai parasztlázadás a határos magyar megyékben is éreztette hatását, nagy riadalmat keltve a zempléni, sárosi nagyszámú nemesség soraiban, annál is inkább, mert - mint említettük - épp Felső-Magyarországot sújtotta leginkább az éhínség s napirenden voltak a mozgolódások (nem véletlenül volt érvényben ott statárium). A nemesség aggodalmai (jól emlékeztek még az 183l-es kolerafelkelésre, melyben zömmel szlovák és ruszin parasztok vettek részt) nem kis szerepet kaptak abban, hogy 1848 tavaszán megtörtént a jobbágyfelszabadítás; ez azonban már messze vezetne. Erdrnann Gyula Az egykori Bánkút község tragédiája a 19. sz. közepén A Maros menti város, Arad levéltára jelentős anyaggal rendelkezik a XIX. század derekán fennállott Bánkút községről. A vidék a Habsburgok nádori ágának Arad megyei uradalmához tartozott. Fényes Elek adatai szerint a bánkúti pusztán 1828-ban mindössze négy házban, 18 lélek élt. A későbbiekben a pusztát a híres Wodianer bankár bérelte. A táj kedvező természeti adottságainak felhasználásával beindította az igen jövedelmező dohánytermesztést. A szükséges munkáskezeket telepítés útján igyekezett biztosítani. így például 1841-ben mintegy 100 lelket telepített Mezőkövesd vidékéről. 1 A fejlődésnek induló falu 1852-ben már 2274 lakost számlált. 2 A haszonbérlő által szabott feltételek azonban igen terhesek voltak, és a bánkútiak komoly hátralékba kerültek. Már az 1848 - 49-es forradalom előtt Wodianer beperelte 92 legnagyobb adósát. A számára kedvező ítélet nyomán követelését csupán árverés útján lehetett volna végrehajtani. A megye azonban a forradalom idején nem volt hajlandó e célból karhatalmat biztosítani. Világos után, már 1849 szeptemberében Wodianer kopogtatott az 1 Sárközi Zoltán: Százhúsz év után matyó telepesek nyomában (1841 -1961). Matyóföld 2/1963. 1-2. 2 Állami Levéltár Arad. Császári-királyi kormánybiztosi iratok 5187/1852. (A közigazgatási változások ellenére 1849 augusztusa után az iratokat folytatólagosan iktatták.)
