Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Elek László: Szakál Lajos az "aranytollú főjegyző"

demokratizmus szoros egységet képez. Domináns tulajdonságai azonosak a forradalmi előkészítő korszak fő elveivel. Ezért hatott olyan erővel, hogy elő-előtűnő művészi fogyatékosságai ellenére is gyorsan "elkapkodá" az alföldi nép. A bennük kifejezett érzések ugyanis nemcsak az individuum az egyén, de a "kollektivitás", a nép lelkéből is fakadtak. Nem úgy, hogy a megcsontosodott paraszti életformát propagálják és konzerválják. Nem a régi magyarság szokásai előtt hódoltak és tisztelegtek. Szakái szeme ugyanis a jövőn függött, s az idegen szellem terjedése ellen harcolva, tudatosan fordult a "tiszta erkölcs" megtestesítőjéhez, a hagyományőrző alföldi néphez és a népköltészethez, hogy a népi alapra helyezett radikális átalalkulás liberális szellemének okos terjesztője, tántoríthatatlan hirdetője legyen. Versei látszólagos apolitikusságuk ellenére is - a nemesi polgárosodás érdekeit, a társadalmi megbékélést, az egyenjogúsítást s az eredendően magyar értékek, külső és belső specifikumok védelmét és átmentését szolgálták. 48at érlelték. Szánalmasan vergődött, mint költő, ha eltávolodott a népi témáktól és a népdal-formától. Szerencsére erre ritkán telt kísérletet. Ha megpróbálta, úgy kezdetleges rínifaragó énekszerzők kínlornájához illő versezetek sikeredtek. Ilyen letl az allegóriák korából, a Bach-korszakból való, kéziratos füzetben fellelt A varjú-sereg, de az 1867-es kiegyezési ünnepélyre Békés város országgyűlési követeként "a népnek írt" és 4 oldalas nyomtatott röplapon terjesztett Új nóta az új szabadságról is. Egyikben sem talált rá igazi hangjára. A szabadságharc bukása után mint "fekvő birtok nélküli hazátlan zsellér, szerény elvonultságban élt" Gyulán (Scherer Ferenc), s a vármegyei főjegyzői hivatalt haszonbérleti gazdálkodással és gabonakereskedéssel cserélte fel. Meg sem kísérelte, hogy újra alkalmazzák a Bonyhády (Berezel) Gyula megyefőnök vezetésével működő tisztikarban, pedig szívesen vették volna jelentkezését, hiszen az egyben a liberalizmus nyílt megtagadásával s az eszme vereségének beismerésével lett volna egyenlő. Még az uralkodó hatalmat sem kompromittálta volna. Politikai eszménye ugyanis köztudottan olyan alkotmányos Habsburg-monarchia volt, amelyen belül Magyarország területi függetlensége, integritása perszonáluniós formában, jogerős törvénnyel biztosíttatik. Két dologban kétségtelenül tisztán látott. Abban, hogy az abszolutizmus törvénytipró anarchiája nem tarthat soká (megerősítették ebben a Wenckheimektől szerzett bizalmas értesülései is), illetve hogy egy esetleg önálló-