Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Elek László: Szakál Lajos az "aranytollú főjegyző"

tisztelettel és bizalommal viseltetett a Körösvidék népe a múlt század derekán. Lelkiismeretes vezető-hivatalnoka volt az arisztokrata Wenckheim család irányította vármegyének; nyílt tekintetű tiszta ember, aki az adott törvények keretein belül a kor liberális szellemétől áthatva, híven teljesítette a reá rótt feladatokat. Szerette és látó szemmel figyelte az egyszerű embereket. Ismerte helyzetüket, jól érzékelte gondjaikat és örömeiket. Megértette szándékaikat és törekvéseiket, s megtett minden tőle telhetőt, hogy könnyítsen sorsukon. Nem volt túlzó; nem voltak hiú, felleghajtó ábrándjai. A vaskos valóságban élt, és okos, kiegyensúlyozott gazdaként mindenkor a jelenre, a valóságra alapozott. Nem véres forradalomtól, hanem a politika küzdőterein kivívott és törvénybe iktatott humánus reformoktól várta a megoldást: a haza és haladás eszméjének győzelmét. A viharos évek, évtizedek során is megőrizte emberi méltóságát és józan ítélőképességét. Következetesen képviselte a megyét a szabadságharc idegesen vibráló, zaklatott viszonyai között; nemcsak az örömteli lelkes napokban, hanem a reménytelenül kilátástalan, baljóslatú órákban is. Fontolva haladó reálpolitikusként készített mérleget: tudta, mit kell tennie, hogy megvédje a szabadság magasztos emlékét s a hivatal és önmaga erkölcsi tisztaságát. Nem menekült a süllyedő hajóról. Tudott felemelt fővel, önként távozni magas hivatali beosztásából. Nyugodt lélekkel vállalta sorsát, amikor a megyei közigazgatás éléről a magánéletbe vonult vissza. Nem volt a hatalom mániákusa, sem a rang szerelmese. Nem tartolta, nem érezte önérzetében és emberi méltóságában sértettnek magát, s még a távlattalanság és reménytelenség abszolutista korszakában sem ajánlotta fel szolgálatait az elnyomó hatalomnak. Megmaradt 48-as elvei mellett, a deáki passzív kivárás talaján: azaz nem azonosult a Habsburg-uralom törvénytipró önkényével, de nem tévedt a túlzó radiálisok táborába sem. A megyei közvélemény akaratából és bizalmából viszont felkarolt minden olyan tervet és célkitűzést, ami és amely valamilyen formában 48-hoz kötődött, s a társadalmi haladást szolgálta. (Szolnok-aradi, majd Alföld-fiumei vasút; legelőelkülönözési - tagosítási -, általános határrendezési ügyek; Gyula rendezett tanácsi státusának kivívása; Német-Gyula Magyar-Gyula egyesítése és a csorvási határrész leválasztása; a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület szervezése és működtetése stb.) Tevékenyen részt vett tehát ekkor is a megyeszékhely gazdasági-társadalmi életében, legfeljebb nem a "hivatal", hanem a társadalom reprezentánsaként. Ezért nem okozott nagyobb szakmai gondot és nehézséget neki,