Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Cseh Edit: 275 éve települt újjá Vári

az összeírásban, mégis - az alábbi források alapján - jogosan feltételezhetjük, hogy az újjátelepülés az általánosan elfogadott 1716. év előtt zajlott le. A vármegyei közgyűlés jegyzőkönyvében 1716. jan. 14-i keltezéssel megyei összeírás névanyaga található. Eszerint Váriban hét család élt, akik bizonyára már korábban megülték a falut. (Névsorukat lásd a függelékben!) A szakirodalom újjáalapítóknak a Bihar megyei Érsemjénből áttelepült hét családot tartja. Véleményünk szerint a hét érsemjéni család (lásd a függeléket!) csak később, 1717-18-ban telepedett le Békés megyében. Több adat alapján feltételezhetjük azt, hogy a helységet újonnan betelepítők egy része hajdani vári lakos volt. Az 1716-os névsor elején álló Fesető János ugyanis 1718-ban (66 évesen) egy Gyula és Vári között zajló határújrakijelölési vizsgálat során tett vallomásából egyértelműen kiderül hajdani vári illetősége: "... innen pedig a vári föld volt; a gyulaiak, ha a patakon által hajtották a marhát, nem engeltük innen lenni." Másrészt az Érsemjénből áttelepültek neve csak 1720-tól szerepelt az összeírásban. (Az 1720. januári összeírásban külön ki is van emelve a hét név.) Következő forrásunk 1717. januárjából származik. Nyolc család neve került be a vármegyei összeírásba, föltüntetve állatállományukat és megművelt földterületük nagyságát. Ezek az első adatok, amelyek az újjászülető falu gazdálkodásáról tudósítanak. Az egész faluban két ökör, 13 tehén, 7 ló, 6 sertés volt. Őszi vetésük 11/2 köbölnyit tett ki. 3 méhkassal, 15 boglya szénával és 1 pálinkafőző üsttel rendelkeztek. Két jobbágynak néminemű készpénze is volt. A következő évekből nem maradt ránk összeírás, ellenben a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvben 1718. máj 11-i keltezéssel - a már említett magyar nyelvű tanúkihallgatási jegyzőkönyv található, amelyet a Gyula és Vári közötti határ újbóli kijelölése alkalmából készítetlek. Vármegyei küldöttség hallgatta meg a 15 tanút és vallomásaikat figyelembe véve igazították ki a határdombokat. (A tanúvallomások legérdekesebb részleteit és a vizsgálat eredményét Implom József közölte Olvasókönyv Békés vármegye történetéhez c. munkájában.) A vallomások több szempontból is információgazdagok. A határ megjelölése, a határjelek megnevezése mellett és azok kapcsán szót ejtettek a tanúk a korabeli gazdálkodásról (kertek, szőlőskertek, gabonatermelés, állattenyésztés), földhasználatról (árendálások, dézsma- és taxafizetések), közlekedési viszonyokról (csónak).